Könyvek csatája

Lesd meg a csatát, hogy megtudhasd a végén, melyik könyv 2014 legjobbja! - Könyvek csatája
Értesülni akarsz a legfrissebbekről a csatával kapcsolatban? Nézd a külön erre készített oldalt! - Könyvek csatája - Frissek

2014. június 28., szombat

Courtney Summers: Éles helyzet

Szerző: Courtney Summers
Kiadó: Könyvmolyképző kiadó
Kiadás éve: 2014 - Könyvhetes megjelenés
Fordította: Papolczy Péter
Oldalszám (a Köszönetnyilvánítás nélkül): 387
Sorozat: kilátástalan (Külföldön meg fog jelenni egy e-könyves novella, Kérem maradjon nyugodt címmel!)
A mű eredeti címe: This is not a test
Fülszöveg:
Hat gimnazista az iskolájában próbálja kibekkelni a világvégét. Sikerülhet nekik?
Mit lehet tenni, ha elmosódik a határ az élők és a holtak között?
A világnak vége.
Hat diák beveszi magát a gimnáziumába, de sovány vigasz egy menedékhely, ha az előhalottak folyamatosan püfölik az ajtót.
Énnél tökéletesebb alkalom nem is kell a befejezéshez. Sloane Price-ban a vég soha nem keltett rettegést. Az ő világa már hat hónapja véget ért, és azóta nem igazán tudja, miért van még életben. Miben lehet megkapaszkodni, ha minden elveszett?
Ahogy vánszorognak előre a napok, megváltoznak a túlélés indítékai, és a csoport sorsát egyre kevésbé a kinti történések határozzák meg, egyre inkább függenek a kiszámíthatatlan élet-halál kérdésektől - idebent.

ÉLES HELYZET...
Kérlek ne várj...
FUSS
1.


Courtney Summers
Gyűlölöm őt. Annyira gyűlölöm, hogy a szívem megpróbál kimászni a torkomon, de beszorul, és eszeveszetten kalimpál a szűkös helyen.

2.

A kijárat felé kapom a fejem.
Puff.

3.

Rhys végighúzza a kezét a hátamon, árulkodó jeleke keres. Mormolva fohászkodik, miközben én visszatartom a lélegzetemet.
- Jól van... rendben vagy... semmi baj... élsz...
[...]
Rendben vagyok, semmi bajom.
- Biztos?
- Biztos. Na, gyere! Gyere, muszáj...
Rendben vagyok, semmi bajom. Semmi bajom. Semmi bajom, semmi bajom.

4.

- Látod? Elfogadod, ami van.

5.

- Éles helyzet. Figyelmet kérek. Éles helyzet.

6.

- Nem akarom, hogy az érzéseim irántad gondot okozzanak.

7.

- ...szabad. Éles helyzet.
- Szopj. Le. Adél.
[...]
- Adél? - kérdezi Harrison. - Így hívják?
- Én hívom így - mondja Trace, elnyomva Adél hangját. - Szab Adél eshelyzet.

Ámulok, és bámulok. Nem kapok levegőt, a torkom összeszorul, még most is látom az árnyat, még most is hallom a hangot, halkan mondja ki, suttog, nem is hallom, de mégis, és tudom, hogy kiejti Sloane, és tudom, hogy mosolyog pedig nem látom. De tudom, mindent tudok. Hallom, ahogyan elismétli, nem akarom, hogy az érzéseim irántad gondot okozzanak (6. pont), és elfelejtem a folytatást, csak ezt a mondatot hallom, és élvezem a látványt, ahogyan Rhys ajkai megformálják ezeket a szavakat.
Bárcsak megérinthetném. Bárcsak odamehetnék hozzá, ellökhetném Sloane-t, közölhetném vele, hogy nincs egyedül, ne félj, bárcsak hallana.
De nem lát, és nem hall, én pedig képtelen vagyok megmozdulni.
Nem bírom tovább, annyira sajnálom.
Aztán hagyom, hogy a könnycsepp lecsorduljon az arcomon. Még egyszer rá gondolok.
Rhys, ízlelgetem a nevét, és csak némán ejtem ki, a semmibe.
Aztán hagyom, hogy a zombik berántsanak maguk közé, és átengedem magamat mindennek.
Ahogyan többen is belém harapnak, egy pillanatra átérzem azt az éhséget, ami bennük tombol, és eszembe juttatja azt az időt, amikor kiszáradva vonszoltam magamat, vizet, és menedéket keresve. Még akkor is csak rá tudtam gondolni.
És most sem teszek másként.
Most, így, utoljára is csak rá gondolok.
Rhys.

Sloane Price és a nővére Lily Price eléggé nehéz körülmények között nőttek fel. Anyjuk meghalt, még mikor Sloane kicsit volt, az apjuk pedig verte őket, kemény szigorban éltek, ez látható a könyv elején is - nem a borítóra célzok. Aztán, mikor már megvan a tökéletes szökési terv, az, hogy Lily és Sloane megszöknek, bekövetkezik egy váratlan fordulat, amitől Sloane föld alá kerül - Lily nélküle szökik el, és csak egy búcsúlevelet hagy maga után. Nem bírom tovább, annyira sajnálom.
Várniuk kellett, hogy Sloane tizennyolc legyen, és elmehessen. Lily épp aznap ment el - amikor Sloane tizennyolc éves lett.
Romlott a helyzet, mióta elmentél.
Sloane egyedül marad az apjával, fél évig, de egy nap bekövetkezik a káosz - hullák mászkálnak az utcán, mindenkit megtámadnak, semmi más nem vezérli őket, csak a nyers éhség, és a gyilkolni vágyás.
Sloane öt iskolatársával együtt - némelyiket ismeri, némelyiket nem - bemenekül az iskolájukba, és ott próbálják átvészelni ezt az egészet.
Grace, Trace, Cary, Rhys, és Harrison.
Grace (lány) és Trace (fiú) ikrek, és nyomasztja őket a tudat, és a gyász, családtagjaik elvesztése miatt, miközben a suli felé tartottak.
Cary (fiú) vezeti a csoportot, mindenről ő gondolkodik, de sok titkot rejt, nem is, sok mindent cipel a vállán, nagy rajta a teher.
Rhys (fiú) nem akar meghalni.
Harrison (fiú) az elsős, aki csak véletlenül keveredett a csoportba, és túl sokat sír.
És Sloane (lány), aki nem akart velük jönni. Aki nem azért volt ott, az út közepén, mert segítségre várt, és nem azért kaparta a betont, mert azt akarta, hogy valaki észrevegye és megmentse - ő hat hónapja csak a halált akarta.
Ezért vállalt be annyi öngyilkos feladatot.
Ezért tett annyi vakmerő, bátor és beteges dolgot.
Mert ő akart meghalni.
Ő akarta azt, hogy a zombik elevenen felfalják.
Végig csak erre gondolt olyan nagy kérés ez?, hiszen ő csak a halálát akarja saját magának, miért baj ez, miért nem hagyják már meghalni?

Tetszett, hogy a nagy apokalipszis ellenére sem feledkeztek meg arról, hogy ezek tinik, vagyis konfrontálódnak, megkérdőjelezik egymást, vonzódnak egymáshoz, olykor elgyengülnek, máskor kőkemények, néha-néha pedig elborul az agyuk.
Sok olyan esemény van, ami olyan izgalmassá teszi ezt a könyvet, de az én személyes kedvencem az, ami az egész köteten végigmegy - az, ahogyan Sloane vágyódik a halál/Lily után.
Mert ő sem tudja, melyik lenne jobb.
Lily elment, végleg itt hagyta, ennyi, nem maradt más csak a halál.
Ő is megmondta neki. Megmondta Sloane-nak, hogy nélküle meghalna. Meghalnál nélkülem. Mégis elment. Itt hagyta - az apjuk vasmarkában.
Ezért ős gyűlöli.
Így inkább a halált választja.

8.

A testem le akar állni.
Puff. Térdre esem. Csöpög rólam az izzadság, görcsöl a hasam és ez a hang nem az esésem hangja volt, nem csattanást hallottam, hanem - puff.

A történet nyitójelenetében otthon járunk, és reggelizünk - csak, hogy különös dolog történik. Ott nekem van egy nagy kavarodásos rész, ahol nem tudtam rájönni, hogy mégis mi történhetett, ugyanis a következő fejezetben már az iskolában vagyunk, és barikádozunk.
Az egész történetet körbelengi a halál, és a félelem, így a kiolvasás utáni estén le sem mertem hunyni a szememet, mert attól féltem, hogyha lehunyom, és utána kinyitom, akkor zombikat fogok látni mindenhol. Elég volt belegondolnom, hogy milyen lenne egy zombikkal teli élet, én is úgy gondoltam, jobb lenne meghalni.
Ebben a történetben nincsenek leírások (ami logikus, hiszen a leírások elmélkedések a szereplőről/helyszínről, ami ebben a regényben lehetetlen, itt mindig a kint dörömbölő zombik a háttérzaj, nem pedig a főszereplő helyszín- és szereplőleírásai), így eléggé meg kellett dolgoznom azért, hogy elképzeljem a szereplőket - de még így sem ment, csak úgy voltak ott, arc nélkül. De mégis, annyira önmaguk voltak, hogy kinéztek valahogy. Volt a hajuknak színe, és a testüknek alakja, stílusok és hasonlójuk. A helyszínen pedig nem rágódtam sokat - egy átlagos, kísérteties gimnázium (persze, nem olyan, mint a mi sulink, mert hát, lássuk be, abba könnyen betörnének).

Az egész könyvön keresztülhalad a halál, de egy esemény után (amit nem neveznék meg!) nem csak keresztülhalad rajta, hanem részese lesz.

Az elején nyolcan voltak. Immár csak hatan vannak. Hányan élik túl?

Ezt a könyvet nem kell olvasni, ez a könyv olvastatja magát. Olyan mint egy film, nem is könyv - minden jelenete a szemem előtt játszódott le, és játszódik most is, két héttel az olvasása után.




Félsz? Berezeltél? Jól teszed...

~ EZEN a linken tudsz beleolvasni a regénybe! ~

- EXTRA KÖNYVLISTA ZOMBITÁMADÁS ESETÉRE -

A könyv olvasása közben felmerült bennem az a kérdés, amit az egyik zombis blog is felhozott:
Hogy lennék képes itt hagyni a könyveimet, ha mennem kellene?
Ez a blog egyébként sok kérdést felmerített bennem; és elgondolkoztatott.
Arról, hogy milyen is lenne valójában egy zombiapokalipszis?
Tényleg olyan lenne, mint az Éles helyzetben?
Vagy olyan mint ezen a blogon*?
Nincs jobb szó rá, mint az, amit a szobámban is tapasztaltam: Csend.
Tényleg ez lenne? Csend? Vagy püfölés? Megállíthatatlan zombi üvöltés? Hörgés, harapás hangok?
És, visszatérve az első kérdésemre:
Melyik könyvemet vinném magammal? (Az eddig olvasott könyveimből!)
  1. Courtney Summers - Éles helyzet
  2. Moira Young - Vérvörös út
  3. Rachel Hawkins - Hex Hall
  4. Kiera Cass - Párválasztó sorozat
  5. Móra LOL sorozat
*nem akarok hirdetni, ezért ha valakit érdekel a blog, akkor e-mailben kérje!


Borító: imádom, nagyon illik a könyv hangulatához, habár a lány rajta lehetne barna hajú, mint a külföldin
Kedvenc karakter: Sloane, Rhys, Grace, Adél (:D), Cary, Trace (Harrison)
Legutáltabb karakter: Nick, Lily, az apjuk
Amit imádtam: a zombik, a félelem, az izgalom, minden
Amit utáltam: Nick, Lily, az apjuk
Érzéki mérce: este alig bírtam aludni (minden kis zajra felébredtem, képtelen voltam kiverni a fejemből a könyv történéseit), ezt a könyvet nem lehet letenni, így sokáig olvastam, ennek hála hiába volt nagyobb a félelmem, mint bármi más, az álom mégiscsak elnyomott
Értékelés: fantasztikus könyv, örülök, hogy megvettem, csak azt nem tudom, hogy ezután mit kéne olvasnom (megj.: a Struck-ra esett a választásom)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése