Ally Carter : Ha megtudnád, hogy szeretlek, meg kellene öljelek

Szerző: Ally Carter
Kiadó: Kelly Kiadó
Kiadás éve: 2007
Fordította: Stier Ágnes
Oldalszám (a Köszönetnyilvánítás nélkül): 253
Sorozat: Gallagher-lányok #1.
A mű eredeti címe: I'd Tell You I Love You, But Then I's Have to Kill You
Fülszöveg:

Cammie Morgan a Kivételes Ifjú Hölgyek Gallagher Akadémiájának diákja.
Tipikus lányiskola ez, amennyiben szokványosnak tekinthető, hogy a tanulók harci művészeteket, valamint a kémiai hadviselés legújabb módjait sajátítják el, és CIA–kódok feltörésével szerezhetnek plusz krediteket. Cammie Morgan kémnek tanul. Tizennégy nyelven beszél folyékonyan, és hétféleképpen képes puszta kézzel megölni valakit, de minden tudománya csődöt mond, amikor találkozik egy hétköznapi fiúval, aki őt ugyanolyan hétköznapinak hiszi, mint bármelyik másik lányt...
Ally Carter ifjúsági regénye egy átlagon felüli képességekkel rendelkező diáklányról szól, mely egy ezzel a könyvvel induló sorozat első kötete. A szerző nemrég fejezte be a nagysikerű sorozat ötödik kötetét. Az írónő izgalmas és titokzatos világba csábít, ahol sajátos, különleges szabályok szerint kell játszani annak, aki túl akarja élni a sulit. Cammie, a Kaméleon története világszerte elnyerte az olvasók rokonszenvét.

/Részlet a könyvből, ami a hátoldalon is megtalálható. (Csak túlzsúfolt lett volna, ha ott hagyom)/

"Megfigyelési jelentés"
Munkatársak : Cameron Morgan, Rebecca Baxter és Elisabeth Sutton (a továbbiakban "munkatársak")
[...]
A munkatársak egy sor felderítési akciót hajtottak végre, amelyek során a következő megfigyeléseket végezték: 
A célszemély: Josh Adamson Abrams, lakhelye 601 North Bellis Roseville, Virginia. 
A célszemély online aktivitásának átvizsgálása kimutatta, hogy rendszeresen e-mailezik Dillon Jones-szal, nickneve D'Man (ugyancsak a North Bellis Streeten) – leggyakrabban "tök baró" videojátékokkal, "ciki" filmekkel, "az én hülye" apámmal és iskolai feladatokkal kapcsolatban. 
Foglalkozása: másodikos a Roseville Gimnáziumban, ami a Harcos Kalózok otthona (de nyilvánvalóan nem harcolnak túl jól, hisz a további kutatások kimutatták, hogy a győzelem-vereség arányuk 0-3). Átlaga: 3,75. A célszemélynek, úgy tűnik, nehézségei akadnak a számolással és a famegmunkálással. (Ez kizárja a NSA kódtörő és a Szexi asztalos című otthon-átalakító tv-showban befutható karriert. NEM zárja ki azonban annak lehetőségét, hogy dögösen néz ki szerszámövben.) 
Úgy tűnik, a célszemély kiváló angolból, földrajzból és állampolgári ismeretekből. (ami nagyszerű, mert Cammie beszél angolul és kiváló állampolgár)

/Részlet vége./

Katt a képre az írónő oldaláért!

Nem könnyű az átlagos tinilány élete - ezt már ezer és egy könyv hangoztatta.
De mi van, ha éppenséggel a lány nem átlagos? Ha egy olyan iskolába jár, név szerint a Kivételes Ifjú Hölgyek Gallagher Akadémiájára, amelyben a kémia órákon különös vegyszerekkel kísérleteznek, ahol a díjakat tartalmazó szekrényben különböző harcművészeti díjakat találunk...
Ahol a lányok kémeknek tanulnak...
Akkor mi legyen?
Hát, így is túl kell élni valahogy. A Gallagher lányok mind különlegesek, de összetartóak. Mintha testvérek lennének.
Itt él Cammie Morgan is, kém nevén Kaméleon, ugyanis ő az, aki gond nélkül elosonhatna a társaságból. Senkinek nem tűnne fel, hogy nincs ott.
Ez néha jó (ha az ember egyszer már kémnek tanul...!) néha pedig mélységesen elszomorító. (azért mégis csak magányos élet ez)
A fül szöveg nagyon-nagyon sokat árul el, nem szeretném ugyanazt megismételni.
Tehát, térjünk a storyra!
Nagyjából az egész úgy kezdődik, hogy Cammie, és a barátai - kezdetben Bex és Liz, a szobatársai - egy bevetésre indulnak. A küldetésük olyan, mint egy dolgozat. A Titkos Műveletek (TitMűv) tanáruk, Joe Solomon adja ki ezt a feladatot. Igen egyszerűnek néz ki. Követniük kell az őszi fesztiválon az egyik tanárukat, Mr.Smith -et, és megtudni... A fánkhoz milyen üdítőitalt iszik. Igen. Ez az első küldetésük! Bár, nem minden olyan könnyű, mint aminek látszik. Ebben az iskolába csak szuper kém mívoltal rendelkező kiváló tanárok tanítanak... Minden megtörténhet.
Aztán, egy szerencse folytán a mi kis Kaméleon-unk találkozik Josh-al! (Szép is lenne az élet, ha minden utcasarkon egy olyan fiúba botlanánk, mint ő!) Itt kezdődnek a bonyodalmak.
Cammie-n eluralkodnak a kém ösztönök, így azt hazudja, hogy most nem rég költöztek a városba, és magántanuló. Meg miegymás apró kis hazugságokat talál ki magáról. Bár, nem mindent hazudik, respekt érte, hogy a második találkozásukkor már majdnem őszinte volt.
Ezzel azt mondom, hogy : Volt második találkozásuk. Kezdhetünk el izgulni, hogy a francba szökik ki Cammie folyton a sulijából, mi lesz, ha elkapják... Josh nem kezd-e gyanakodni...?
Sikerül-e ez az akció Kaméleon ügynöknek?
Megtalálja-e azt, amit keres... - Avagy hogyan alakul a sorsa Cammie Morgannak? Ezeket a kérdéseket tehetjük fel, és ha elolvassátok a könyvet, megtudjátok rá a válaszokat.

/Részlet a könyvből:/

- [...] én nem látom, mi annyira különleges a srácban, hogy kockáztatod, hogy mindent elveszítesz miatta, amid van.
[...] - Ö... ö... csak... - próbálkoztam. Azt akartam mondani, hogy ,,édes" meg ,, figyelmes" vagy ,,vicces". Mert ez mind tök igaz. De ehelyett azt mondtam : - Ő csak egy normális srác.
- Hah! - nyekkent Macey. - Én sok normális srácot ismerek.
Ránéztem.
- Én nem.

/Részlet vége./

Virginiaban és Roseville-ben játszódik a történet, amik szerintem alapból gyönyörű helyek. Talán egy kis szebb leírással bővíthette volna az írónő a könyvet, de nem baj, lehet, hogy csak én vagyok finnyás tájleírások szemszögéből. Minden esetre képekről szép nézegetni... (még szebb lenne elképzelni olvasás közben.)

Tudom mindenkinek ajánlani, aki akar egy hétköznapi, nem vámpír,-misztikum,-fantasy könyvet olvasni, ami mégis jóval eltér a többi hétköznapi könyvtől. És akinek nincsenek túl nagy elvárásai egy könyvvel szemben.
Egy kicsit talán a Neveletlen hercegnő naplója olvasóinak/kedvelőinek ajánlanám kiemelten, akik szeretik az ehhez hasonlóakat. (De nem azért, mert koppintás, nem. Csak a hangulatuk hasonló.)
Különösebben nem szól semmiről - Cammie életének alakulásán kívűl. Továbbá...
Barátságról, szerelemi fonálról, kémkedésről... És megmosolyogtató részekről olvashatunk még. De hát, van ez így. Kell néha egy kis kizökkenés a sok jól, olyan izgalmasan megírt, hogy minden oldalon történik könyv mellett egy pici kikapcsolódás, amikor csak élvezzük, hogy Cammie az olyan hétköznapi dolgokat is komoly kihívásként éli meg, amiket mi naponta átélhetünk.


Borító: A többihez viszonyítva olyan egyszerű, olyan átlagos.
Pedig ez a könyv minden, csak nem átlagos.

Kedvenc karakter: Josh, Mr.Solomon, Cammie, Bex, Liz, Macey, Suzie, Onyx

Legutáltabb karakter: DeeDee (jó na, semleges!) 

Amit imádtam: Az iskolájukat, Josh-t, a történeteket, amiket Cammie mesél a szülei kém munkásságáról

Amit utáltam: Egy Nem mondanám, hogy utáltam, de nem nagyon tetszett , - hogy a lányok kémtudását egy ideig mintha cinikusan, félvállról vette volna a történet szála, mintha csak azt játszanák, hogy kémek. Aztán ez a vége felé szerencsére megoldódott.

Érzéki mérce: A végén esett le az írónak, hogy kellenének mélyebb érzelmek is, viszont ott nagyon szépen leírta! Amikor Cammie az apjáról beszélt, vagy amikor meglátta az anyját az irodában... Vagy amikor Joshal találkozott a legeslegvégén... Tyű. Na, akkor éreztem, hogy volt miért elolvasni a könyvet. Gyönyörűen és átérezhetően fogalmazott, úgy, hogy belesajdul az ember szíve.

Értékelés: