Könyvek csatája

Lesd meg a csatát, hogy megtudhasd a végén, melyik könyv 2014 legjobbja! - Könyvek csatája
Értesülni akarsz a legfrissebbekről a csatával kapcsolatban? Nézd a külön erre készített oldalt! - Könyvek csatája - Frissek

2014. június 30., hétfő

Júniusi beszerzések

Sziasztok!
Most megmutatnám nektek, hogy milyen könyveket szereztem be, mire számíthattok, milyen kritikák lesznek! ;)
Csak a képeket teszem ide nektek, ugyanis nem sokat tudnék mondani a még elolvasatlan könyvekről.















2014. június 28., szombat

Courtney Summers: Éles helyzet

Szerző: Courtney Summers
Kiadó: Könyvmolyképző kiadó
Kiadás éve: 2014 - Könyvhetes megjelenés
Fordította: Papolczy Péter
Oldalszám (a Köszönetnyilvánítás nélkül): 387
Sorozat: kilátástalan (Külföldön meg fog jelenni egy e-könyves novella, Kérem maradjon nyugodt címmel!)
A mű eredeti címe: This is not a test
Fülszöveg:
Hat gimnazista az iskolájában próbálja kibekkelni a világvégét. Sikerülhet nekik?
Mit lehet tenni, ha elmosódik a határ az élők és a holtak között?
A világnak vége.
Hat diák beveszi magát a gimnáziumába, de sovány vigasz egy menedékhely, ha az előhalottak folyamatosan püfölik az ajtót.
Énnél tökéletesebb alkalom nem is kell a befejezéshez. Sloane Price-ban a vég soha nem keltett rettegést. Az ő világa már hat hónapja véget ért, és azóta nem igazán tudja, miért van még életben. Miben lehet megkapaszkodni, ha minden elveszett?
Ahogy vánszorognak előre a napok, megváltoznak a túlélés indítékai, és a csoport sorsát egyre kevésbé a kinti történések határozzák meg, egyre inkább függenek a kiszámíthatatlan élet-halál kérdésektől - idebent.

ÉLES HELYZET...
Kérlek ne várj...
FUSS
1.


Courtney Summers
Gyűlölöm őt. Annyira gyűlölöm, hogy a szívem megpróbál kimászni a torkomon, de beszorul, és eszeveszetten kalimpál a szűkös helyen.

2.

A kijárat felé kapom a fejem.
Puff.

3.

Rhys végighúzza a kezét a hátamon, árulkodó jeleke keres. Mormolva fohászkodik, miközben én visszatartom a lélegzetemet.
- Jól van... rendben vagy... semmi baj... élsz...
[...]
Rendben vagyok, semmi bajom.
- Biztos?
- Biztos. Na, gyere! Gyere, muszáj...
Rendben vagyok, semmi bajom. Semmi bajom. Semmi bajom, semmi bajom.

4.

- Látod? Elfogadod, ami van.

5.

- Éles helyzet. Figyelmet kérek. Éles helyzet.

6.

- Nem akarom, hogy az érzéseim irántad gondot okozzanak.

7.

- ...szabad. Éles helyzet.
- Szopj. Le. Adél.
[...]
- Adél? - kérdezi Harrison. - Így hívják?
- Én hívom így - mondja Trace, elnyomva Adél hangját. - Szab Adél eshelyzet.

Ámulok, és bámulok. Nem kapok levegőt, a torkom összeszorul, még most is látom az árnyat, még most is hallom a hangot, halkan mondja ki, suttog, nem is hallom, de mégis, és tudom, hogy kiejti Sloane, és tudom, hogy mosolyog pedig nem látom. De tudom, mindent tudok. Hallom, ahogyan elismétli, nem akarom, hogy az érzéseim irántad gondot okozzanak (6. pont), és elfelejtem a folytatást, csak ezt a mondatot hallom, és élvezem a látványt, ahogyan Rhys ajkai megformálják ezeket a szavakat.
Bárcsak megérinthetném. Bárcsak odamehetnék hozzá, ellökhetném Sloane-t, közölhetném vele, hogy nincs egyedül, ne félj, bárcsak hallana.
De nem lát, és nem hall, én pedig képtelen vagyok megmozdulni.
Nem bírom tovább, annyira sajnálom.
Aztán hagyom, hogy a könnycsepp lecsorduljon az arcomon. Még egyszer rá gondolok.
Rhys, ízlelgetem a nevét, és csak némán ejtem ki, a semmibe.
Aztán hagyom, hogy a zombik berántsanak maguk közé, és átengedem magamat mindennek.
Ahogyan többen is belém harapnak, egy pillanatra átérzem azt az éhséget, ami bennük tombol, és eszembe juttatja azt az időt, amikor kiszáradva vonszoltam magamat, vizet, és menedéket keresve. Még akkor is csak rá tudtam gondolni.
És most sem teszek másként.
Most, így, utoljára is csak rá gondolok.
Rhys.

Sloane Price és a nővére Lily Price eléggé nehéz körülmények között nőttek fel. Anyjuk meghalt, még mikor Sloane kicsit volt, az apjuk pedig verte őket, kemény szigorban éltek, ez látható a könyv elején is - nem a borítóra célzok. Aztán, mikor már megvan a tökéletes szökési terv, az, hogy Lily és Sloane megszöknek, bekövetkezik egy váratlan fordulat, amitől Sloane föld alá kerül - Lily nélküle szökik el, és csak egy búcsúlevelet hagy maga után. Nem bírom tovább, annyira sajnálom.
Várniuk kellett, hogy Sloane tizennyolc legyen, és elmehessen. Lily épp aznap ment el - amikor Sloane tizennyolc éves lett.
Romlott a helyzet, mióta elmentél.
Sloane egyedül marad az apjával, fél évig, de egy nap bekövetkezik a káosz - hullák mászkálnak az utcán, mindenkit megtámadnak, semmi más nem vezérli őket, csak a nyers éhség, és a gyilkolni vágyás.
Sloane öt iskolatársával együtt - némelyiket ismeri, némelyiket nem - bemenekül az iskolájukba, és ott próbálják átvészelni ezt az egészet.
Grace, Trace, Cary, Rhys, és Harrison.
Grace (lány) és Trace (fiú) ikrek, és nyomasztja őket a tudat, és a gyász, családtagjaik elvesztése miatt, miközben a suli felé tartottak.
Cary (fiú) vezeti a csoportot, mindenről ő gondolkodik, de sok titkot rejt, nem is, sok mindent cipel a vállán, nagy rajta a teher.
Rhys (fiú) nem akar meghalni.
Harrison (fiú) az elsős, aki csak véletlenül keveredett a csoportba, és túl sokat sír.
És Sloane (lány), aki nem akart velük jönni. Aki nem azért volt ott, az út közepén, mert segítségre várt, és nem azért kaparta a betont, mert azt akarta, hogy valaki észrevegye és megmentse - ő hat hónapja csak a halált akarta.
Ezért vállalt be annyi öngyilkos feladatot.
Ezért tett annyi vakmerő, bátor és beteges dolgot.
Mert ő akart meghalni.
Ő akarta azt, hogy a zombik elevenen felfalják.
Végig csak erre gondolt olyan nagy kérés ez?, hiszen ő csak a halálát akarja saját magának, miért baj ez, miért nem hagyják már meghalni?

Tetszett, hogy a nagy apokalipszis ellenére sem feledkeztek meg arról, hogy ezek tinik, vagyis konfrontálódnak, megkérdőjelezik egymást, vonzódnak egymáshoz, olykor elgyengülnek, máskor kőkemények, néha-néha pedig elborul az agyuk.
Sok olyan esemény van, ami olyan izgalmassá teszi ezt a könyvet, de az én személyes kedvencem az, ami az egész köteten végigmegy - az, ahogyan Sloane vágyódik a halál/Lily után.
Mert ő sem tudja, melyik lenne jobb.
Lily elment, végleg itt hagyta, ennyi, nem maradt más csak a halál.
Ő is megmondta neki. Megmondta Sloane-nak, hogy nélküle meghalna. Meghalnál nélkülem. Mégis elment. Itt hagyta - az apjuk vasmarkában.
Ezért ős gyűlöli.
Így inkább a halált választja.

8.

A testem le akar állni.
Puff. Térdre esem. Csöpög rólam az izzadság, görcsöl a hasam és ez a hang nem az esésem hangja volt, nem csattanást hallottam, hanem - puff.

A történet nyitójelenetében otthon járunk, és reggelizünk - csak, hogy különös dolog történik. Ott nekem van egy nagy kavarodásos rész, ahol nem tudtam rájönni, hogy mégis mi történhetett, ugyanis a következő fejezetben már az iskolában vagyunk, és barikádozunk.
Az egész történetet körbelengi a halál, és a félelem, így a kiolvasás utáni estén le sem mertem hunyni a szememet, mert attól féltem, hogyha lehunyom, és utána kinyitom, akkor zombikat fogok látni mindenhol. Elég volt belegondolnom, hogy milyen lenne egy zombikkal teli élet, én is úgy gondoltam, jobb lenne meghalni.
Ebben a történetben nincsenek leírások (ami logikus, hiszen a leírások elmélkedések a szereplőről/helyszínről, ami ebben a regényben lehetetlen, itt mindig a kint dörömbölő zombik a háttérzaj, nem pedig a főszereplő helyszín- és szereplőleírásai), így eléggé meg kellett dolgoznom azért, hogy elképzeljem a szereplőket - de még így sem ment, csak úgy voltak ott, arc nélkül. De mégis, annyira önmaguk voltak, hogy kinéztek valahogy. Volt a hajuknak színe, és a testüknek alakja, stílusok és hasonlójuk. A helyszínen pedig nem rágódtam sokat - egy átlagos, kísérteties gimnázium (persze, nem olyan, mint a mi sulink, mert hát, lássuk be, abba könnyen betörnének).

Az egész könyvön keresztülhalad a halál, de egy esemény után (amit nem neveznék meg!) nem csak keresztülhalad rajta, hanem részese lesz.

Az elején nyolcan voltak. Immár csak hatan vannak. Hányan élik túl?

Ezt a könyvet nem kell olvasni, ez a könyv olvastatja magát. Olyan mint egy film, nem is könyv - minden jelenete a szemem előtt játszódott le, és játszódik most is, két héttel az olvasása után.




Félsz? Berezeltél? Jól teszed...

~ EZEN a linken tudsz beleolvasni a regénybe! ~

- EXTRA KÖNYVLISTA ZOMBITÁMADÁS ESETÉRE -

A könyv olvasása közben felmerült bennem az a kérdés, amit az egyik zombis blog is felhozott:
Hogy lennék képes itt hagyni a könyveimet, ha mennem kellene?
Ez a blog egyébként sok kérdést felmerített bennem; és elgondolkoztatott.
Arról, hogy milyen is lenne valójában egy zombiapokalipszis?
Tényleg olyan lenne, mint az Éles helyzetben?
Vagy olyan mint ezen a blogon*?
Nincs jobb szó rá, mint az, amit a szobámban is tapasztaltam: Csend.
Tényleg ez lenne? Csend? Vagy püfölés? Megállíthatatlan zombi üvöltés? Hörgés, harapás hangok?
És, visszatérve az első kérdésemre:
Melyik könyvemet vinném magammal? (Az eddig olvasott könyveimből!)
  1. Courtney Summers - Éles helyzet
  2. Moira Young - Vérvörös út
  3. Rachel Hawkins - Hex Hall
  4. Kiera Cass - Párválasztó sorozat
  5. Móra LOL sorozat
*nem akarok hirdetni, ezért ha valakit érdekel a blog, akkor e-mailben kérje!


Borító: imádom, nagyon illik a könyv hangulatához, habár a lány rajta lehetne barna hajú, mint a külföldin
Kedvenc karakter: Sloane, Rhys, Grace, Adél (:D), Cary, Trace (Harrison)
Legutáltabb karakter: Nick, Lily, az apjuk
Amit imádtam: a zombik, a félelem, az izgalom, minden
Amit utáltam: Nick, Lily, az apjuk
Érzéki mérce: este alig bírtam aludni (minden kis zajra felébredtem, képtelen voltam kiverni a fejemből a könyv történéseit), ezt a könyvet nem lehet letenni, így sokáig olvastam, ennek hála hiába volt nagyobb a félelmem, mint bármi más, az álom mégiscsak elnyomott
Értékelés: fantasztikus könyv, örülök, hogy megvettem, csak azt nem tudom, hogy ezután mit kéne olvasnom (megj.: a Struck-ra esett a választásom)

2014. június 26., csütörtök

Stephanie Perkins: Lola és a szomszéd srác

Szerző: Stephanie Perkins
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2014 - Könyvhetes megjelenés
Fordította: Komáromy Rudolf
Oldalszám (a Köszönetnyilvánítás nélkül): 333
Sorozat: Az Anna és a francia csók különálló regények sorozata
A mű eredeti címe: Lola and the Boy Next Door
Fülszöveg:
 Lola Nolan, a szárnypróbálgató divattervező nem híve a divatkövetésnek. 
Ő jelmezeket alkot. Minél ütősebb a szerelése – minél sziporkázóbb, furább és vadabb –, annál jobb. De bármennyire hajmeresztő is a stílusa, Lola imádja a szüleit, tűzbe menne a barátnőjéért, és merész terveket szövöget a jövőről. Szóval minden tök tuti (a dögös rocker fiúját is beleértve), amíg vissza nem költöznek a környékre a rémes/utálatos Bell ikrek: Calliope és Cricket. Miután Cricket – a tehetséges feltaláló -,ikernővére árnyékából kilépve, ismét része lesz Lola életének, a lány rákényszerül, hogy végre tudomásul vegye az érzéseket, amiket időtlen idők óta táplál a szomszéd srác iránt.



Mások véleménye: 

,,Imádni fogod a Lola és a szomszéd srácot! Kész őrület! Minden oldala csupa tűz."
- Sarah Mlynowski, besteller szerző

,,Tisztára beleestem a Lola és a szomszéd srácba! Mi tagadás, teljesen belezúgtam ebbe a könyvbe, és nem akar elmúlni. Stephanie Perkins kétségtelenül telibe talált."

- Arlene, www.goodreads.com

~ Erre a linkre kattintva beleolvashatsz a könyvbe. ~



Erre a könyvre gondolva vegyes érzelmek jutnak eszembe. Az egész könyv alatt vívódtam saját magammal - no meg a könyvvel. Hol Lolát utáltam, hol Cricket-et, hol Calliope-t, hol mindhármukat. Aztán a végére meg már magamat utáltam, amiért őket utálni merészeltem. Fuh. Bonyolult, mi?
És hogy mindezek miért történtek? Szerintem ezt még bonyolultabb lenne elmagyarázni, így inkább ajánlom, hogy olvassátok el a könyvet.
Nagyon jól megírt - bár ez az Anna és a francia csók írójától elvárható - remek történetfonállal rendelkező könyvnek mondanám, ami azonnal elvarázsolt.
Tehát. A sztori a következő :
Lolának múlt béli összetűzései miatt rémálma, hogy a szomszédos házba újra visszaköltöznek a Bell család tagjai. Főleg az Bell ikrektől tart, kik név szerint Calliope Bell és Cricket Bell.
Igen, ez a család a híres Alexander Graham Bell fizikus leszármazottja. Azé, aki a telefon feltalálásának tudósa volt.
Na, ez már nekem például kíméletlenül szúrta az oldalamat - mi a franc baja van ezzekkel Lolának?
Annyit parázott szegény lány, meg titkos utalásokat tett, meg hasonlók. Túlzásba is vitte valamilyen szinten...
Hol volt,
hol nem volt,
volt egyszer egy lány,
aki beszélgetett a holddal.
Aztán kiderült, hogy mi volt a gond, kezdő löketnek a történethez. Hogy hogyan, vagy hogy mi is volt az összetűzés oka, illetve megoldása, nem árulhatom el. Egy élvezet, - és a gyenge türelmi idővel bíró embereknek, mint én, kissé fejfájásos idő - míg magunktól rájövünk a dolgokra, kirajzolódnak az alapok, és elkezdünk érdeklődni a további múlt iránt.
Így már a legelején elkezdődtek a cselekmények, megismerhettük a szereplőket - többek között hatalmas meglepetésemre két olyan szereplővel is találkoztam, akikre gondolni sem mertem volna.
Először még le sem esett, hogy róluk van szó. Kicsit... hogy is mondjam? Mások voltak ebből a szemszögből, azaz mellékszereplőként. Egy reménytelenül szerelmes (de legalább aranyos) párocskának tűntek. Olyan furcsa volt őket így látni (Tudni kell, hogy imádtam azt a könyvet!) és egy picit kiábrándító. De megmosolyogtatott a viszontlátásuk. (Igen, itt akik olvasták, azok már sejthetik, kikre gondolok!)
Aztán, tetszett még nagyon Lola jelleme is, (még ha nem is ez az igazi neve) amikor épp nem döntésképtelen kis ... szóval amikor épp nem úgy viselkedett, mint egy kétségbeesett liba. a jelmezek iránti szeretete, meg  a holddal való társalgásai.
Jöjjenek a szereplők ismertetései!

Cricket Bell, a jóképű - az illúzió romboló borító ellenére is - egyetemista srác, aki szíve szerint feltaláló lenne, hiszen imád dolgokat bütykölni, segíteni feltalált eszközök használatával.

Őszintén sajnálom a srácot a neve miatt.
Rögtön a krikett labdajáték ugrott be róla.
Ehehe.
Írtó aranyos tud lenni, olyanokat mond, és olyan erős a hite... Cukisága határtalan! És reménykedik egy olyan nőszemély mellett, mint Lola!
Továbbá a nővérét is szereti, és hihetetlen az önfeláldozása. Szinte egész életében az ikertestvére, a tehetséges és gyönyörű korcsolyázó árnyékában élt, mégis meg van ezzel elégedve.
Lehet ennél aranyosabb fiút találni a világon?

/Részlet:/

- Szóval hiszel a második esélyben?
(...)
- Másodikban, harmadikban, negyedikben. Ahány csak kell. Ameddig csak kell. Ha a megfelelő személyről van szó - teszi hozzá.
- Ha az a személy... Lola?
(...)
- Csak ha a másik személy Cricket.

/Részlet vége/

Csak azért sem Lola jön, hanem a legjobb barátnője, Lindsey Lim. Őt jobban bírtam, mint a főszereplőt.

Lola szavaival írható a legjobban le :

Lindsey Lim detektívnek képzeli magát. Ez az élethossziglani krimimániájával függ össze, ami nyolcéves koráig nyúlik vissza, amikor a születésnapjára megkapta a Nancy Drew alapkészletet (Az öreg óra titkától A vörös kapus tanya titkáig).

/Részlet:/

- Idejön. - mondja Lindsey. - Mit csináljak vele? Rúgjam tökön? Úgy tökön rúgnám már.
(...)
Ez mit szívott? - formálja ajkával némán a szavakat Lindsey.

/Részlet vége/
Most pedig Lola Nolan, a főszereplő, akit utálni is lehet, majd meg is lehet kedvelni. Végtére is, ő is egy emberi lény, csak a tetteiből azt lehet levonni, mintha egy kicsit... hogy is mondjam. Saját magán kívül nem érdekelné más. Néha így néz ki. Aztán meg túlzottan is érdekli más. Ámbár, senki sem tökéletes, ez így igaz. Ezért nem szabad őt sem elítélni, a furcsa öltözködési szokásaival és a jellemével együtt.
Nem vagyok kíméletes vele, még ha a nick nevemmel névrokon is.
Bal oldalt egy Marie Antoinette-féle ruhát láthattok(éppenséggel egyedül a haatalmas paróka hiányzik csak), ami fontos szerepet játszik Lola életében, ugyanis nagyon-nagyon szeretne a farsangi bálon egy ilyen ruhában befutni.
Sikerülni fog-e a ruha elkészítése vajon?

Max. A rocker, nagyon dögös és rossz fiús pasi, aki egy véletlen folytán pont Lolát nézte ki magának, belé lett szerelmes. Az elején, amikor Cricketet nem nagyon kedveltem, Max volt a jó fiú. Sajnáltam szegényt, hogy a barátnője (Lola) hogy megcsalja! De... végül lett róla is egy bizonyos véleményem, meg Cricket-ről is.

Azta Leborult Szivarvégit. ♥ Jaj a kis cukkerság! Muszáj, egyszerűen muszáj megemlítenem őt, hisz annyira megkedveltem! Ez a kutyus igen sokat segített már pusztán a jelenlétével, és azzal, hogy mindig el kellett vinni sétálni. És nem utolsó soron nagyon aranyos is, de azt hiszem, ezt már említettem.

Calliope Bell, a tehetséges, híres, gyönyörű korcsolyaművész lány. Az elején nem lehet tudni, a jók avagy a rosszak közé soroljuk, de végül meglesz a döntés. Nekem nagyon tetszett a jelleme, a valóságban szívesen megbarátkoznék, minden hibájának ellenében is. Erős és kitartó lány - őt főleg a történet vége felé lehet megérteni.
A (számomra) legnagyobb beszólást tőle muszáj lesz megosztanom veletek :

/Részlet:/

Calliope is kihajol az ablakán.
- UDVARLÁST BEFEJEZNI, VISSZA A MUNKÁHOZ!
Ennyit a szünetemről.

/Részlet vége/ 

Mindenkit megemlítettem, akikről egyelőre tudni szükséges. Most pedig, jöjjön az a rész, hogy ajánlom. Mert : egyszerűen kihagyhatatlan. Nagyon tanulságos, és végtére is gyönyörű történet ez.
Szerelmes sztori, emlékekkel és fordulatokkal megmixelve. Akiknek tetszett az Anna és a francia csók, ebben sem csalódhatnak! Viszont, előre szólok, nem ér fel hozzá. Nem azt mondtam, hogy jobb annál. Szerintem határozottan az Anna és a francia csók a legjobb.
De mögötte következik a Lola és a szomszéd srác.

A végén, de nem utolsó sorban pedig szeretnék a helyszínekről is említést tenni, mert szerintem megérdemlik. San Franciscóban játszódik, Loláék háza egy mentazöld, viktoriánus házikó a Castro negyedben. Imádom! Olyan jól néznek ki az ilyes fajta házak!
Továbbá a Multiplex mozi, a Berkeley egyetem, a Seward Sreet... Egyszerűen el vagyok ragadtatva minden egyes helytől! És az írónő remekül leírta, megadta a hangulatot.





Most a Köszönetnyilvánításból is idéznék. Ilyenre még nem volt példa, talán nem is lesz -, de Stephanie Perkins Köszönetnyilvánításának pár mondata megragadott.

/Részlet a Köszönetnyilvánításból:/

Végezetül, köszönet Jarrod Perkinsnek. Aki fölismerte a középiskolás bál fontosságát. Aki átrepült az országon, elcipelt engem a szalagavatóra, és ugyanolyan tornacsukát vett föl. Aki mindig eléri, hogy csodálatosnak érezzem magam. Te is csodálatos vagy. Köszönöm házasságunk tíz káprázatos esztendejét és a sok-sok továbbit. Kérjük meg Elvist, hogy segédkezzen az ezüslakodalmunkon, jó?
Majd egyforma tornacsukát veszünk föl.  

/Részlet vége/


Hú. Minden írónő szereti a férjét (Mondjuk, ha egyszer már megházasodtak, azért ennek az ellenkezője furcsa lenne már...), általában egy-két szóban meg is említi... De Stephanie Köszönetnyílvánítása mélyen meghatott. Tíz évnyi házasság után is képes volt ilyet írni... És a sorokból kilátszik, mennyire szereti is őt. Ez a Köszönetnyílvánítás nem a szokványos, unalmas "Köszönöm: egymilliárdembertfelsorol" volt. Persze, felsorolt sok embert, de mind meg is indokolta, nem csak a nevüket írta le - ami szerintem olyan üres.



Várjuk, avagy én nagyon várom Stephanie Perkins következő könyvét : Isla and the happily ever after (Amit én csak így fordítottam le: Isla és boldogan éltek míg meg nem haltak. Valami ilyesmi. [Zoey megj.: magyarul valószínűleg - nem biztos - Isla és az örök boldogság címen fog megjelenni.])
Már olvastam róla, bár azt nem tudom, mikor jelenik meg.
Minél hamarabb, annál jobb.


Néhány más nyelvű borító:






Borító: Mm... Ha nem nézzük a srác orrát, elfogadható. Kár, hogy a könyvben helyesnek írják le, a borító pedig emiatt illúzió romboló. De egyébként imádnám, ha egy kicsit normálisabb képű srácot tettek volna be. (és meg sem jegyeztem, hogy milyen ijesztően néz a lány...)
Kedvenc karakter: Lola, Cricket, Andy,- Nathan - avagy Lola szülei, Lindsey, Azta Leborult Szivarvégit
Semleges : (?) Norah
Legutáltabb karakter:  -
Amit imádtam: Lola divat irányzata, öltözködése; a hely, ahol élnek - San Francisco, ahh!; Cricket; Calliope korcsolyázása; Azta Leborult Szivarvégit - azta; Lola szülei
Amit utáltam: -
Érzéki mérce: Hát... nyavalygott eleget az érzéseiről főszereplőnk... De azért néha mondott okosakat, mély jelentéssel rendelkező dolgokat is...  És Cricket OLYAN aranyosakat mondott... :) 
Értékelés: méltó folytatása az előző résznek ♥

2014. június 25., szerda

Claudia Gray: Örökéj

Szerző: Claudia Gray
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2009
Fordította: Bosnyák Viktória
Oldalszám (a Köszönetnyilvánítás nélkül): 315
Sorozat: Evernight
A mű eredeti címe: Evernight
Fülszöveg:
Bianca szökni akar.
Amint betette a lábát az Evernight Akadémiára, azonnal tudta, hogy nem illik oda : a bentlakásos iskolában mindenki hátborzongatóan tökélet, okos, elegáns - mintha megannyi kifinomult ragadozó közé került volna...
Az első adandó alkalommal meg is lép a suliból.
Csakhogy valaki megakadályozza a szökésben : Lucas, aki szintén kilóg a sorból, sőt, valóságot sportot űz abból, hogy még véletlenül se legyen olyan, mint az iskola nagymenői. Kettejük véd- és dacszövetsége hamarosan komoly vonzalommá mélyül, csakhogy közéjük furakodnak a múlt árnyai, réges-régi titkok élednek fel, s maguk a szerelmesek is egyre nagyobb veszélybe sodorják egymást.
Minden, amiben addig hittek, meginog.
Már semmiben sem lehetnek biztosak. És a csillagok állása sem ígér semmi jót...


Mások véleménye : 

,,Egyszer kézbe vettem az Evernightot, és képtelen voltam letenni. Alig várom a folytatását!"
 - L.J Smith, a New York Times bestellerlistás Vámpírnaplók szerzője.

/ Részlet: /

Raquel közelebb hajolt, úgy suttogta:
- Te sosem érzed úgy, hogy van ebben az iskolában valami... gonosz?
- Courtney, néha - próbáltam elviccelni a dolgot.
- Nem ilyesfajta gonoszra gondoltam, hanem igazira. - A hangja remegett. - Hiszel az igazi gonoszban?
Még soha senki nem kérdezte meg ezt tőlem, de tudtam a választ.
- Igen. Hiszek.

/ Részlet vége /

A fülszöveg ötven százaléka helytelen, a maradék pedig selejtes. Ezért inkább azt ne nagyon nézzük.
Alapból, abból a nagy szökésből nem lesz túl nagy dolog, szóval nem tudom mit vannak el vele, mondjuk tényleg jól hangzik.
Igen, ez az a tipikus a vámpíros könyv, sajnos. Bár... kitett magáért az írónő, hogy elüssön a sablontémáktól, ezért hatalmas respekt!
Akadémia, ahova vámpírok járnak, és tanulják, hogy kell a legújabb szerkentyűket - mikrótól elkezdve iphonig - használni, illetve hogyan kell beilleszkedni az emberek életébe. Úgy néznek ki, mint az átlagos tinik. Csak éppen a kinézetükhöz hozzá kell adni még plusz 100-150 évet.





Hú, hát... Alapjába véve a történet arról szól, hogyan alakul ki Lucas  és Bianca között valamilyen vonzalom. Amiről - a spoileres fülszövegnek hála - tudjuk, hogy szerelem.
Csak éppenséggel az Evernight Akadémián semmi sem megy egy könnyen, ahogy a boldog élet sem...
Milyen viszontagságokba ütköznek a fiatalok? Ki hazudott, és mégis mit? Esetleg mindkettőjüknek vannak olyan titkaik, melyeket nem szívesen osztanának meg, inkább elhallgatnak?
Nagyjából ezekre a kérdésekre kaphatunk válaszokat, ha elolvassuk a könyvet. Őszintén megmondom, nem tudom, ajánljam-e, vagy inkább ne nagyon. Vannak hiányosságok benne. A szereplők jelleme néhol robotias. A hely- és személyleírások megvannak, de vagy túl sok duma van, vagy egyszerűen párbeszédek hada. Honnan tudjuk, mégis mi a francot csinálnak, miközben ott órákat cseverésznek? (túlzással) Na mindegy. Tehát, vissza a könyvre. Azért jó oldala is van. És igyekszem ezt megmutatni.
Például kezdésnek a szereplőkről.
Bianca, aki szökni akar... :D De végül nem lesz belőle semmi. ~ (ez nem spoiler, szóval nyugodtan elmondhatom) Egész jó jellemet alakította ki neki. Azon kívül, hogy sajnos ő is eléggé libás jellemű lett. makacs karakter lett. Mert persze, ha már van egy helyes fiúnk, aki még szeret is minket, akkor legyenek nagy elvárásaink, és húzzuk fel magunkat, hogy utána haragban legyünk vele!
Lucas, a helyes, kedves, de mégis rossz fiúnak beállított fiú, az akadémia fekete báránya. Akiről hihetjük az is, hogy csak egy átlagos ember... De el is gondolkodhatunk a furcsaságain, és akkor talán bölcsebbek leszünk a jövőbe tekintve.
Vic, a laza srác, akiről legalább tudjuk, hogy ember... Vagyis... Áh, lehetséges, hogy egy UFO, de most tegyük fel, hogy emberi élőlény. Furcsa az ízlése, de nagyon jó fej, vicces fiú, nekem személy szerint mindenki közül ő a kedvencem.
Raquel, a szintén egyedi stílust képviselő (ember) lány, aki sejt valamicskét, ugyanis a "gonosz" szónál nem járt messze az igazságtól. Hisz a természetfeletti dolgokban, viszont neki soha nem hitt senki, ezért bebeszéli magának, hogy úgyis csak hülyeség.
Ennyi lenne, ők a fontosabb szereplők. Meg az Evernight iskola tanulói, de a rejtélyes elitet fedezzétek fel ti!
Annak ajánlanám, akinek nincsenek túl nagy elvárásai, még kezdő a vámpíros-történetekben (esetleg kedveli azokat) illetve akinek nem viszi fel az agyvizét, ha néha úgy viselkedik a főszereplő, akinek a szemszögéből olvasunk, ahogy.



Borító: Megmondom őszintén, nekem eddig fel sem tűnt az a kis kék bross. Na, de így már oké. Eddig nem értettem, ezen miért nincs semmi tárgy... (mert a sorozat minden részén van egy fontos, azzal a résszel kapcsolatos tárgy is az ember mellett) Nem a legszebb, de na. Jobbat hoztak ki belőle, mint az eredeti...
Kedvenc karakter: Lucas, Vic, Raquel
Legutáltabb karakter: Mrs. Bethany, Erich 
Amit imádtam: Tetszett, hogy az elején olyan természetesnek vette Bianca szemszögéből azt, hogy léteznek vámpírok, hogy nem is mondott róla semmit. Majd megtudtuk, miért is olyan természetes ez a dolog.
Amit utáltam: Bianca határozatlansága néha...
Érzéki mérce: Szerelem, de az a tipikus tiltott. Vámpírok így, vérszívók úgy. Na, azért van itt valami. Mert Lucas tényleg nagyon aranyos. És Bianca tényleg nem érdemli meg.
Értékelés: Valahol köztük :









2014. június 23., hétfő

Alex Flinn : Beastly - A szönyszívű (S&B)

Szerző: Alex Flinn
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2010
Fordította: Farkas Veronika
Oldalszám (a Köszönetnyilvánítás nélkül): 263
Sorozat: -
A mű eredeti címe:
Beastly
Fülszöveg:

SZÖRNYETEG VAGYOK.
Egy szörnyeteg. Nem farkas vagy medve, gorilla vagy kutya, hanem egy teljesen új faj, ami két lábon jár – egy karmos-agyaras teremtmény, akinek minden testrészét sűrű szőr fedi.
Azt hiszed, ez egy tündérmese? Nincs olyan szerencsém.
New York Cityben vagyunk. És a jelenről beszélek. Nem baleset ért, és nem valami betegség támadott meg. De örökre ilyen torz maradok, hacsak meg nem sikerül törnöm az átkot.
Igen, az átkot, amit az irodalomórámra járó boszorkány bocsátott rám. Hogy miért változtatott szörnyeteggé, aki nappal elrejtőzik, éjszaka pedig az utcákon settenkedik?
Elárulom. 
Elmesélem, milyen voltam Kyle Kingsburyként, olyasvalakiként, aki mindenki lenni szeretne, gazdagon, tökéletes külsővel és tökéletes élettel. Utána elmesélem, hogy váltam tökéletesen… szörnyeteggé.

Akarod hallani? Mered hallani?
Mások véleménye :

,, Szerelmi történet ínyenceknek... az örök romantikusok a világ minden részén élvezni fogják. "
 - Anette Curtis Klause, a Vér és csokoládé szerzője.

http://www.alexflinn.com
Katt!

Alex Flinn
imádja a tündérmeséket, és a két lányával végighallgatta a
Szépség és a Szörnyeteg számos változatát, miközben ezt a könyvet írta...
majd megkérdezte tőlük, hogy szerintük hogyan ismerkedhet meg egy lány egy szörnyeteggel
New Yorkban.
Eddig öt különböző díjat nyert.
Maimiban él.
A honlapját a képre kattintva olvashatjátok.


Úgy igaz, ahogy a fentebb említett írónő röviden és tömören megfogalmazta véleményét. Egy gyönyörű szép szerelmes történetet olvashattunk Alex Flinn tolla nyomából.
Akinek tetszett a Szépség és a Szörnyeteg történet alapja, akkor ebben a történetben sem csalódhat.
De akinek nem tetszett, azoknak is merem ajánlani. Hiszen ez egy modern, jelenkori történet.
A világ problémáit is fel lehet fedezni a sorok közt. A két, elszigetelt fiatal találkozik egymással.
Csak éppenséggel az egyikük nem az az átlagos fajta fiú, hanem egy kicsit szörnyetegnek néz ki.
Nagyon.

~  Erre a linkre kattintva beleolvashatsz a regény első fejezetébe! ~



Ha kinyitod, belül ilyen gyönyörűséget találsz! ♥
A szereplők sora nem a leghosszabb, de szerintem ez is különlegessé teszi. Hogy ilyen kevés szereplővel képes volt ilyen izgalmasra, érdekesre és fordulatosra a könyvet.
Kezdjük most Kyle Kingsburyval. Ő az a menő srác, akit a filmekben és a valóságban is istenítenek, minden lány érte bolondul, tele van barátokkal. És akik utálják őt, azok csakis a rossz oldalon állhatnak. Szerinte, legalábbis egyelőre. 
Az önteltség a túlzott magabiztosság és a sötét szív megfelelő példája volt, amikor megismertük legelőször. Gúnyt űzött a szerinte "csúnyákból" az elit iskolájában. Ahová - szavait idézve - szinte csak szép, gazdag diákok járhatnak.
Az édesanyja meghalt. Az édesapja a munkába temetkezik, szinte észre sem veszi a fiát. Híres és jóképű film bemondóként dolgozik, na meg persze piszok gazdag. 
Apuci nem figyel a kisfiára, de ha pénz kell, azt odaadja.
Így nevelkedett hát Kyle, a főszereplőnk. Ó, és Magda-t ki ne hagyjuk! Ő a házvezetőnőjük, aki, mint általában afrikai származású (nem tudom miért, ez valami mánia, hogy a házvezetőnők csakis afrikaiak lehetnek... ) de figyelmes az "úrfival" szemben. Egész életében ott volt mellette, még azután is, hogy megtörtént az átok.
A rózsák jelentik egy idő múltán a szépséget az életében - mindent megtesz értük. Továbbá a házi tanítója, Will nyomán a műveltsége is fejlődik, könyvek képében.
Mi mást is tehetne egy börtönbe zárt szörnyeteg a huszonegyedik században? 
Linda Owens, avagy a Szépség, aki a könyvek szerelmese. Az apja egy drogos, piás romlott ember, akit más nem is érdekel magán kívül. A lányával is így van. Az életéért cserébe simán felajánlotta a lányát. Szerencse, hogy épp Kylenak, amikor is épp ki próbálta rabolni az üvegházát. Lindy eleinte vonakodik a "Szörnyeteggel" való találkozástól. Elég sok időbe telik, mire legalább meglátják egymást. 
Később elkezd alakulni a kapcsolatuk.
Will Fratalli. Az egyik kedvenc mellékszereplőm, a kutyusával, Pilótával egyszerre. (*állat-mániás*) Will egy vak tanár, így nem is láthatja Kylet. Talán ez is segít a barátságuk gyors kibontakozásában, Rob Kingbury (a Szörnyeteg apja) bankkártyája mellett. És a jelleme, a mosolygós, vicces, kedves jelleme. Elég sokat segített a pár előrehaladásában, továbbá a fiú életében is. Ha ő nem lett volna, rózsák sem kerültek volna a kertbe. De szerencsére jött Will és ültetett gyönyörűséges, ezer színben pompázó minden féle-fajta rózsákat. 
Végső soron pedig Kendra. A csúnya, rút képű lány az iskolában, majd a gyönyörű nő, aki elátkozott egy Kyle nevű fiút szörny életre kényszerítve. A boszorkány, akinek végül is sokat köszönhet főhősünk. Az átok hatására bontakozott ki az igazi lénye, az, aki. Kedves, figyelmes és önzetlen. 
Ez már nem Kyle Kingsbury.
Ez már Adrian King. (úgy ám, van itt név változtatás is!) A szörnyeteg, aki belül, a szívében-lelkében szép és már nem ítélkezik a külső alapján.


+ Info: Képzeljétek csak, twitteren kitettem a magyar Beastly fotóját, és na ki kedvelte a posztomat? Na ki? Igen!!! Az eredeti Alex Flinn! :)) Valahogy ez annyira feldobott, mert milyen aranyos már tőle, hogy egy olyan borítót, mint a magyar lájkol... az is lehet, hogy szegényke nem tudta, milyen nyelv. (nem lepődnék meg.) Na de nagyon felvidultam amikor rá kb. 1 évre észrevettem, hogy ott az ő kedvelése is! :3



 FILM AJÁNLÓ:




Készült belőle film is, amit most kivételesen ajánlok is, ugyanis egész jól megcsinálták.
Persze, voltak elferdítések - a szörnyeteg nem is nagyon szörnyetegnek nézett ki, hanem inkább egy kopasz, piercinges agyon tetovált fiúnak ...
De azért szép volt, meg kell hagyni. És a szereplőválogatás is tetszett.
Nem tudom ki hogy van vele, de én hatalmasat lepődtem azon, hogy Neil Patrick Harris (avagy Barney Stinson az Így jártam anyátokkal c. sorozatból) játszotta a vak tanár, Will szerepét...
Na és hogy Vanessa Hudgens pedig Lindyt.
Furcsa volt ilyen, hát... híresebb szinészeket látni, de jól tették.
A srác is helyes volt, aki Kylet játszotta és a többi szereplőt is nagyon jól sikerült eltalálniuk! Meglepődés level 54554%.
Na igen, hogy rontsuk el a kedvemet, a kutyus kihagyták!!! Pilóta hol vagy, hol vagy? Mit ártottál te a rendezőknek, hogy kihagytak? (személy szerint nekem ez volt a legnagyobb problémám a filmmel, igen, hogy kihagyták a kutyát. De ezen kívül rendben van.)
Elferdítették kissé a storyt, de most nem bántam. Azt hiszem, unalmas is lett volna, ha ugyanazt a
történetet nézem végig, mondatról-mondatra, mint ami a könyvben van. 
a szereplő válogatás mellett a helyszín ... hát, New York rendben van, de a ház, avagy kastély szerintem kicsi lett. És hogy a városban van? Hisz direkt ügyelt (a könyvben legalábbis) az apuka az ember elkerülte vidékre! Na mindegy. A rózsák gyönyörűek voltak, ahogy az üvegház is. Na meg a kapcsolatuk... Izé. Itt picit gyorsabban, szinte fény sebességgel haladt a kapcsolatuk (mondjuk egy másfél órás filmbe kellett belepréselniük...) ráadásul Lindseyt is egészen máshogy állították be, mint amint a könyvben megismertük.
De, ha nem a könyvhöz viszonyítunk (a vége felé sikerült csak leszoknom erről) akkor nagyon jó filmet kapunk, amit érdemes megnézni! 
Tehát, szerintem mindegy, melyikkel kezdünk, a filmel vagy a könyvel, mindkettő jó választás.
[Ha valakit érdekel, linkelem az online magyar szinkronos teljes filmet kommentbe!]





Borító: Imádom-imádom-imádom! Gyönyörű szép, lehet fogdosni, és a könyv hangulatát ábrázolja.
Kedvenc karakter: Kyle, Will, Lindy, Kendra, Magda, Pilóta
Legutáltabb karakter: Sloane
Amit imádtam:
1. A rózsákat.
2. Kyle átváltozását - végig lehetett követni, miként lesz az önző, gúnyos és mindenkinek rosszat akaró fiúból valakii más, egy olyan srác, akit nem a külső miatt szerethetünk, hanem azért, aki.
3. A hely. New York City..Nagyon tetszett a kastély is, no meg a nyaraló!
4.A chetelések. Az egészet olyan valóssá teszi, olyan hétköznapivá, mintha tényleg napjainkban történt volna ez meg.
5. Az egész könyv. A fogalmazásmód... Az, hogy a fiú, azaz Kyle szemszögéből láthatjuk a dolgokat, tudhatjuk meg az érzéseit...
Amit utáltam: -
Érzéki mérce: Nagyon tanulságos. Egy olyan szeretet rózsázik ki, mely mindennél erősebb. Mert nem a külső a legfontosabb, - hanem az, hogy mit takar. Milyen szívet, milyen gondolatokat, érzéseket.
Értékelés: