Maros Edit: Hűvösvölgyi suli #1

Szerző: Maros Edit
Kiadó: Studium plusz
Kiadás éve: 2012
Fordította: eredetileg is magyar
Oldalszám (a Köszönetnyilvánítás nélkül): 378
Sorozat: Hűvösvölgyi suli
A mű eredeti címe: Hűvösvölgyi suli
Fülszöveg:
Kamasznak lenni nem könnyű.
Először is ott vannak a felnőttek, akik azt hiszik, hogy mindent jobban tudnak, és általában ki is mondják a véleményüket. Aztán az igazi ellenségek, a pattanások, amik a lehető legrosszabbkor tűnnek fel, hogy megnehezítsék az amúgy is bonyolult hétköznapokat. Na és akkor még nem beszéltünk a szerelemnek nevezett izéről, ami végképp érthetetlen és kiborító. A túlélésben sokat segít, ha az embernek vannak osztálytársai, ha elérhető a Facebook és van kivel chatelni a legégetőbb kérdésekről, illetve ha megfelelően élénk a fantázia - arra az esetre, ha feltétlenül ki kell találni, mondjuk egy kamu pasit cikis helyzetek megoldására. És sokszor jól jön egy ikertesó is. A Hűvösvölgyi Suli tizennégy éves ikrei a kamaszkor útvesztőiben barangolnak, néha kéz a kézben, néha nemszólokhozzád hangulatban, olykor pedig egymást kirángatva a csávából. Mikor mire van szükség.


Mások véleménye:

"Imádtam, faltam, és élveztem, és annak ellenére, hogy nagyon sok téveszme keringett az SzJG-stílus felvétele illetően, én ezt most világ/ember/libri/mindenki szeme láttára megcáfolom, mivel bármennyire is kerestem a hasonlóságot, nem találtam. Arról pedig (szerintem) nem az írónő tehet, hogy vannak azonos nevű szereplők -, ez inkább a magyarság hibája, túl kevés név létezik!" - Egy nagy Senki

Nagyon sokan emlegetik a Hűvösvölgyi sulit a Szent Johanna gimivel együtt. Pedig nem kéne. Két teljesen más mű, két teljesen más szerzőtől.

A szereplők ebben a kötetben még éretlenek és nevetségesen idióták, mégis annyira a szívedhez nőnek, ezért sokan tűkön ülve várták a második részt (mostanra azonban már a harmadik is megjelent, ezért a negyediket várjuk!).

Dóri szeleburdi volt, előszeretettel kotort bele mások életében és közben még a sajátját is elrontotta.
Nóri mindenben jó volt, kissé talán túl tökéletes, de mivel nagyon naiv, ezért ő sem hibátlan.

Ebben a kötetben megismerhetjük az osztályt, a tanárokat és az iskolát, de a fő cselekmény a banda körül forog, na meg Attila és Dóri körül, de persze végig ott van a titok Lillával kapcsolatban is, aki fantasztikusan hű barátnő.
Ez a történet tényleg kihagyhatatlan, mert a szerző nem akarja ránk dukmálni a fontos mondanivalóit (amikkel tele van a könyv), nem erőszakolja ránk, hanem szépen, lassan, tudatosan beadagolja nekünk a tanulságokat és már csak emiatt megéri elolvasni a sorozatot, mert, ha egyszer beléd szúrják a Hűvösvölgyi suli-tűt, és belénk adagolják a fiola tartalmát, te is garantáltan függő leszel.
RENDELD MEG A KÖNYVTÜNDÉREN ÉS AJÁNDÉK HŰVÖSVÖLGYI SULI KARKÖTŐT KAPSZ MELLÉ!

Borító: természetesen eredeti, és nagy szép, habár kicsit sötéties

Kedvenc karakter: Dóri, Attila, Lilla, Nóra, Timi, Móni

Legutáltabb karakter: Dávid

Amit imádtam: azt, hogy Dóri mindig mindent elbaltázott

Amit utáltam: azt, hogy Dóri mindig mindent elbaltázott

Érzéki mérce: hullámvölgyek, de egyébként semmi

Értékelés: bármikor el tudnám olvasni még egyszer. Bármikor.

Suzanne Collins: Az Éhezők Viadala

Szerző: Suzanne Collins
Kiadó: Agave könyvek
Kiadás éve: 2012
Fordította: Totth Benedek
Oldalszám (a Köszönetnyilvánítás nélkül): 390
Sorozat: The Hunger Games saga
A mű eredeti címe: The Hunger Games

Fülszöveg:
Életben tudsz maradni egy olyan vadonban, ahol mindenki az életedre tör? 
Észak-Amerika romjain ma Panem országa, a ragyogó Kapitólium és a tizenkét távoli körzet fekszik. A Kapitólium kegyetlenül bánik Panem lakóival: minden évben, minden körzetből kisorsolnak egy-egy tizenkét és tizennyolc év közötti fiút és lányt, akiknek részt kell venniük Az Éhezők Viadalán. Az életre-halálra zajló küzdelmet élőben közvetíti a tévé. A tizenhat éves Katniss Everdeen egyedül él a húgával és az anyjával a Tizenkettedik Körzetben. Amikor a húgát kisorsolják, Katniss önként jelentkezik helyette a Viadalra, ez pedig felér egy halálos ítélettel. De Katniss már nem először néz farkasszemet a halállal - számára a túlélés a mindennapok része. Ha győzni akar, olyan döntéseket kell hoznia, ahol az életösztön szembe kerül az emberséggel, az élet pedig a szerelemmel.


Imádtam az egész világot. A szereplők éltek, eleven voltak és valahogy annyira el lehetett következtetni a filmtől, hogy teljesen máshogy képes vagy elképzelni a szereplőket. Amikor egy pillanatra felnéztem a könyvből és próbáltam érzékelni, hogy mik történnek körülöttem, szinte azt sem tudtam, hogy hol vagyok --, mintha pár másodperccel azelőtt még én is Panemben lettem volna.

Katniss Everdeen belevaló csaj, nem vérbeli gyilkos, az egész viadal alatt kétszer öl, szánt szándékkal embert, és abból az egyik inkább kegyelmesség volt, mint düh, vagy harag, mint a másik esetben. Van szíve, érez, és habár sokszor felszínesen viselkedik és nem akar rájönni arra, hogy mennyire szereti is ő valójába Peetát, attól még nagyon szerethető lányka. Ugyebár, Primrose Everdeen a húga, akit kihúznak a Viadalra, habár most először került bele a gömbbe a neve, míg Katniss neve eddig tizenötször szerepel benne. Katniss tudja, hogy Prim nem bírná bent sokáig, tekintettel arra, hogy még csak 12 éves, ezért önként vállalkozik.
Peeta Mellark pedig a másik Kiválasztott a Tizenkettedik Körzetből. Ő a kenyeres fiú, aki örökké élni fog Katniss elméjében és sosem hagyja majd, hogy a lány azt mondhassa, "nem tudom ki az a Peeta Mellark". De Katnissnek nem is áll szándékában elfelejteni azt a fiút, akitől a kenyeret kapta.
Gale... jaj, Gale. Rólad inkább ne is beszéljünk. De tényleg.

A cselekmény főbb része arról szól, hogy az egész Viadal, na meg az oda bekerülés valamint eljutás, hogyan zajlik. Fantasztikusan fel van építve a világ, még te is azt hiszed, hogy ott élsz. És akkor a Viadalról szó se essék. Végigizgultam, annak ellenére, hogy láttam az eddigi két részt. ^^

Mindenkinek ajánlom!

Clove; Marvel; Rókaképű lány; Tresh; Glimmer; Cato;
Rue; Peeta; Katniss; Gale

Borító: eredeti és imádnivaló *w*

Kedvenc karakter: Peeta, Katniss, Prim, Haymitch, Effie Trinket

Legutáltabb karakter: Snow elnök, Gale

Amit imádtam: az egész világot

Amit utáltam: -

Érzéki mérce: semmi komoly, néhány szájra puszika :)

Értékelés: imádtam, mindenkinek el kell olvasnia és aki szerette a filmet az NEM HAGYHATJA KI a könyvet :)

J. K. Rowling: Harry Potter

Szerző: Joanne Kathleen Rowling
Kiadó: Animus
Kiadás éve: 1999-2008
Fordította: Tóth Tamás Boldizsár
Oldalszám (a Köszönetnyilvánítás nélkül): --
Sorozat: Harry Potter
A mű eredeti címe: Harry Potter

Fülszöveg: (Saját megfogalmazás, ugyanis nem akartam idehozni az összes rész fülszövegét!) Harry Potter egy esetlen, kerek szemüveges, a történet elején még 10 éves fiú, akinek a szülei meghaltak, mielőtt megismerhette volna őket. A nevelőszülei otrombán bánnak vele, ám ekkor --, mint a mesékben -- jön egy különös kinézetű férfi, aki azt mondja, hogy Harry nem átlagos és, hogy most azon nyomban ki kell költöznie ebből a muglik lakta házból, így hát elkíséri a Roxfort varázslatos világába. Ugyanis a Potter névnek hatalmas múltja van.

Még sosem olvastam a könyvet, csak a filmeket láttam és tudom, hogy (, mint mindig) hatalmas a különbség, de attól még J. K. Rowlingnak jár a virtuális pacsi, amiért képes volt hét köteten át arról írni, hogy Harry Potter és Voldemort mennyire nem rajok, mivel nem képesek megölni a másikat.

Szerintem ez egy nagyon szerethető könyv/film, az első részt elkezdtem olvasni és már akkor is tetszett, de valahogy (a gyerekded és játékos borítók ellenére) nem éreztem magam késznek arra, hogy végigolvassam a regény első kötetét -- ahol Voldemort nevét kiejteni is tilos volt.

J. K. Rowling nagyon jól megírta ezt a könyvet, nem véletlenül lett néhány helyen kötelező olvasmány és szerintem sokkal több értelme van úgy megszerettetni a fiatalokkal az olvasást, hogy egy olyan könyvet olvastatnak el velük, amiről már hallottak is és tetszett is nekik, minthogy egy Pál utcai fiúkat vagy egy Egri csillagokat kényszerítsenek rá a gyerekekre -- semmi értelmét nem látom annak, hogy rájuk kényszerítik ezek elolvasását, azzal a céllal, hogy "hű, én most megszerettetem ezzel a gyerekkel az olvasást", mert ha valaki olvas, azt önszántából tegye.

Mindenki látta már a filmet és aki rajongott azért, az semmiféle képen sem hagyhatja ki a könyvsorozatot!

Borító: szerintem ezek az eredetiek. Kicsit gyerekes és nem igazán passzolnak a könyvek valódi hangulatához, de jók.

Kedvenc karakter: kicsit szemét leszek, de Voldemort

Legutáltabb karakter: Draco Melfoy

Amit imádtam: hogy egy nyugodt pillanatom sem lehetett

Amit utáltam: hogy egy nyugodt pillanatom sem lehetett

Érzéki mérce: csak az utolsó kötetekben fordul elő bármiféle, mélyebb -- szerelmi... khm -- érzelem és az is csak azért, hogy a főhősünkről tudjuk sosem marad egyedül

Értékelés: egyszer minimum megéri átrágódni magunkat a sorozaton, de...

Delphine de Vigan: No és én

Szerző: Delphine de Vigan
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2011
Fordította: Burján Monika
Oldalszám (a Köszönetnyilvánítás nélkül): 213
Sorozat: egyrészes
A mű eredeti címe: No et moi

Fülszöveg:             

Szembeszállhat-e három tizenéves a világgal, a társadalmi realitásokkal? 

Vagy minden próbálkozás hiábavaló, úgyis mindig a könyörtelen valóságé az utolsó szó?

Lou tizenhárom éves, látszólag mindene van, szülei, szobája, számítógépe. Lou intellektuálisan koraérett, két osztállyal előrébb jár, mint kortársai. Lou álmodozó, nehezére esik megszólalni mások előtt, és a cipőfűzője is mindig lóg. 

No tizennyolc éves, senkije és semmije nincs, csak egy zötyögős kerekes bőröndje. No bizalmatlan, vad, keserû. No az utcán él. Hajléktalan. 

Lucas tizenhét éves, az osztályban túlkoros, már kétszer bukott. Lucas vagány, pimasz, szép, minden lány odavan érte. Lucas egyedül lakik egy ötszobás, fényûzô párizsi lakásban. Három különbözô módon magára hagyott fiatal, akinek a sorsa összekapcsolódik.

Mások véleménye : 

"Két fiatal lány,akiket látszólag ég és föld választ el egymástól,de akikben mégis sok közös van.. és sokszor mi is magunkra ismerünk bennük. A könyv korunk társadalmának tükre és egy gyönyörű emberi kaland története. Szép, megindító, érzékeny mégsem érzelgős -- egy igazi gyöngyszem. Muszáj elolvasni."

"Egyszerű, mértéktartó stílus, friss hang. A történet a szomorú valóságot tárja elénk, de mennyi reménységgel!"

Szomorú, mégis valós történéseket ábrázoló könyv. Az írónő remekül megfogalmazta milyen is az utcán való élet... és úgy általánosságban, a valóság.
De még egy kis boldogsággal is vegyítette az érzelmeket. Szerelem, barátok, csalódás, utcai élet... Gondolatok, amik a világról szólnak. Ezt olvashatjuk, ha kezünkbe vesszük a könyvet.
Nem hosszú ezer oldalas regény...de mégis a lényeg benne van.

Érdemes-e elolvasni? Kapásból rávágnám,hogy természetesen! :) Mindenkinek a figyelmébe ajánlanám, aki elgondolkodtató és szívmelengető történet olvasására vágyik! ( és drámaira,-francia könyv léte miatt )
Lou, akinek a szemszögéből olvashatjuk a történéseket, egy különc, teljesen nem normális koraérett fiatal - mint a fülszövegben megemlítették. Nekem tetszett a jeleme, és az is, hogy ilyen furcsa volt. Az az irónikus szomorúság, amely minden szavában végiglengett. Sokáig nem értettem, mi is lenne ennek a könyvnek a lényege, mi a cél ezzel a komor, viccelődő gúnyos stílussal, de aztán a végén valahogy csak meg értettem valamicskét. Ne zavarjon senkit a kora, az nem túl lényeges.
No, hát ő egy utcán élő lány. Szerintem tökéletesen eltalálták a jellemét, talán még annyit hozzátennék, hogy ő még egy nagyon jó modorú hajléktalan lenne. Ebben talán egy picit túlzott az írónő. De hát, kellett ez a jellem, hogy összecsapódjon Louval. :)

Imádtam a közös jeleneteket, Lou és No nagyon elvoltak mindig, akár két testvér. És Lucas... Hát róla mit mondjak?! Hát azt, hogy héj! Ilyen srác létezik? Mert akkor előrendelek belőle egy darabot! :D
Komolyan. Jó fej, megértő, és még van egy nagy háza is, ami csak az övé, meg elméletileg az anyjáé, aki amúgy elég ritkán jár "haza". Szóval nem csóró a gyerek. 
A könyv végét nem tudtam hova tenni, de komolyan. Most akkor mi van? Mi? Mi? Miért? Hol? Mikor? Eh?
Nem mondhatom el, hogy teljesen megértettem a végén, hogy mi miért történt... ám így másod olvasásra azért kicsit jobban átgondoltam a dolgokat.
Tehát, ha egy ilyen könyvre vágysz, ami

A filmről már nagyon sokat lehetett hallani, külföldön már le is adták, de feliratról, esetlen szinkronról még nem igazán beszélnek, mivel "csak az amerikai filmeket érdemes lefordítani" alapon hozzá sem nyúltak az egészhez, pedig a legjobbak között ott vannak a NEM amerikai filmek -- például a Rubinrot (fordítás: Rubintvörös, by.: Kerstin Gier), aminek a fordításáról szintén nem ejtettek még szót (itt még lázadás lesz, kedveseim!).

EZEN A LINKEN OLVASHATSZ BELE A REGÉNYBE

Borító: Annyira azonosul a könyv hangulatával. Kivéve a tavirózsákat. Azok nem tudom, mit keresnek ott.

Kedvenc karakter: Lou, No, Lukas (tehát mindhárom főszereplőnk. :3)

Legutáltabb karakter: Loic nem ismerjük meg, csak hallunk róla, de hát kell valakit utálni 

Amit imádtam: Lou stílusát

Amit utáltam: Azt, hogy csak az utolsó oldalon történik meg az, amire mindenki számít

Érzéki mérce: magas, mélyen elgondolkodtató, nem túl romantikus, de aranyos. Inkább a szeretetről, az élet dolgairól szól, mint a szerelemről.

Értékelés: megindító, értékes, mindenkinek tanulságos

Nathalie Someres: Lányok regénye

Szerző: Nathalie Somers
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2012
Fordította: Burján Monika
Oldalszám (a Köszönetnyilvánítás nélkül): 331
Sorozat: Lányok regénye
A mű eredeti címe: Le roman des filles

Fülszöveg:
Ez a nyár bizony rosszul végződik Lilynek, Maëlle-nek és Chiarának!
A három barátnőt a szüleik büntetésből egy időre eltiltják a mobiltelefontól és az MSN-től, ráadásul kiderül, hogy ősztől nem ugyanabba az osztályba fognak járni. Ennek ellenére az új tanév és a gimnázium számos meglepetést tartogat számukra, kezdve azzal, hogy felbukkan a környezetükben a szép és titokzatos, ám nem mindenki számára rokonszenves Mélisande. 

Humorral teli üde történet négy különböző karakterű francia tinilány mindennapjairól, örömeiről, gondjairól, vágyairól, titkairól.



Sok fejtörést okoz nekem és okozott nekem ez a könyv, mert

1. eléggé régen olvastam
2. semmire sem emlékszem belőle, de arra igen, hogy eléggé bonyolult és néha zavaros

Valahányszor belekezdtem egy új fejezetbe, alig tudtam, hogy miről van szó, de egy idő után beleszokik az ember.

A szereplőket nem igazán ismertük meg, ezért nem tudtam átérezni a könyvet, a legelevenebb szereplők pedig Maelle és Maxime voltak. És ők nagyon cuki páros. <3

Ha francia vagy, feltétlenül olvasd el ezt a könyvet, mert ilyet is csak egy francia tud megírni (dráma, dráma, dráma)!

Ha magyar vagy, csak depizős időszakban olvasd el ezt a könyvet, mert nem akarom, hogy lerontsa a kedvedet egy szép, napsütéses délutánon (izgalom, dráma, dráma, depi, sírás)!

Társaságot ne keress, ételnek pedig egy kis bolondgombát javasolnék, mert ebben a történetben tényleg mindenki full dilis!

De ezt mind félretéve... a könyv egész elfogadható. A zsarnok-királynőt kicsinálnád, leállítanád ezeket a fiatal tiniket, hogy ne zúgjanak bele 20 éves egyetemistákba és kicsit helyretennéd őket, hogy ne csak az SMS-ek és a pasik körül forogjon már az életük. De tényleg... meg lehet szeretni ezt a történetet. Már, ha te is francia vagy, de ez az én ízlésvilágomnak nem felelt meg. Tényleg csak ennyi.

Lehet, hogy azért nem tetszett, mert a szereplők tényleg annyira mások voltak és a nagy kavar miatt, nem ismerhettük meg őket annyira, de, mint mindig, remélem, hogy a második kötetben jobban megismerhetjük őket, de ha nem így alakulna, akkor is még mindig ott van rá négy kötetnyi lehetőség, mivel a sorozat HAT kötetes. FAN-TASZ-TI-KUS, ugye? Az.

Borító: újra egy eredeti. Most rá vannak erre kattanva. De nem véletlenül!

Kedvenc karakter: Maelle, vagy hogy kell írni, Maxime

Legutáltabb karakter: az összes többi :D :P

Amit imádtam: Maxime. Mindig, mindenhol.

Amit utáltam: a zsarolás

Érzéki mérce:  néhány csók és pár idegőrlő pillanat, de semmi több

Értékelés:

Kiera Cass: Az Elit

Szerző: Kiera Cass
Kiadó: Gabo
Kiadás éve: 2013
Fordította: Gázsity Mila
Oldalszám (a Köszönetnyilvánítás nélkül): 350
Sorozat: The Selection #2
A mű eredeti címe: The Elite

Fülszöveg:
A palotába 35 lány érkezett. Csak hatan maradtak.
A Párválasztót 35 lány kezdte meg. Mostanra azonban már csak az Elitnek nevezett csoport maradt versenyben Maxon herceg szerelméért, s a harc ádázabb, mint valaha. Minél közelebb kerül America a koronához, annál jobban meg kell szenvednie azért, hogy végre megtudja, kihez húz valójában a szíve. Minden Maxonnal töltött pillanat olyan, akár egy tündérmese, csupa lélegzetelállító, csillogó romantikus kaland. De ha a palotában meglátja őrt állni első szerelmét, Aspent, újra hatalmába keríti a vágyakozás az élet után, amit még közösen terveztek el. Americának rettentően szüksége lenne egy kis időre. Míg azonban ő a kétféle jövő lehetősége között vergődik, az Elit tagjai pontosan tudják, hogy mit is akarnak - s egyre valószínűtlenebbnek tűnik, hogy Americának lehetősége nyílik választani...



Mások véleménye:
"Mintha az Éhezők viadala (leszámítva a véres jeleneteket) és a Nagy Ő (leszámítva a véres jeleneteket) elegye lenne. Cass ügyesen szítja America és Maxon vágyát, de közben nem hagyja kialudni a lány első, tiltott szerelmének parazsát sem." - Publishers Weekly

Hasonlóan szép borítóban gyönyörködhetünk, mint amit az elsőn láthattunk. (SPOILER-ALERT! Valószínűleg America ebben a ruhában császkált az első kötetben, amikor mindenki lopni akarta a stílusát és úgy döntöttek, hogy az ő példáját követve, kéket vesznek fel, mire ő narancssárga -- vitás, hogy ez most narancssárga, vagy piros, mert véleményem szerint naplemente-narancs színű -- ruhába öltözött, hogy azért is keresztbe tegyen mindenkinek :D) Én valósággal rajongok ezekért a borítókért és a modell tökéletesen átadta azt a hercegnős fielinget. Vagy hogy kell azt írni. :)
Americát mindig is pontosan ilyennek képzeltem el, ezért sosem fújtam fel annyira, hogy "hú, most, hogy nézhet ki, ha már bekerült oda?".

Néha nem értem, hogy mit nyafognak. De komolyan. Csili-vili ruhákban rohangásznak ide-oda a csillogó-villogó palotában, ahol minden másodpercben tutti-frutti komornyák veszik körbe őket. Ebben mi a rossz? Ja, persze. Már el is felejtettem, hogy Maxon is ott van. Meg Aspen. Így már tényleg olyan kecsegtető a helyzet, főleg, ha a neved America Singer.

Maxon, America
AZ ELSŐ VÁLASZOTTAK

Ebben a kötetben America folyamatosan kételyek között őrlődik. Nem tudja, hogy mit kéne tennie, nem biztos az érzéseiben és folyamatosan egy kérdés jár a fejében: "tényleg képes lenne-e ő lenni a hercegné?". Szerény véleményem szerint ebben a kötetben sokkal inkább át lehetett venni az érzéseket, ezáltal mi is beleszerethettünk Maxon-ba, na meg persze Aspen-be is, mivel America nem képes elfelejteni őt. És most már értem, hogy miért.
Persze ott vannak a lányok, akik emlékeztetik arra, hogy ez mégiscsak egy verseny, tehát küzdeni kéne, míg ő a kisujját is alig mozdítja meg, mégis bent van. Ilyen az élet, kicsikéim. :D De mindent összevetve IMÁDTAM ezt a könyvet. Na, de csak azért, hogy nektek is esélyetek legyen:

Mi kell ahhoz, hogy hercegné lehess?

• Legyél illedelmes!
• Legyél megalázkodó!
• Legyél kedves!
• Legyél tökéletes!
• Engedelmeskedj, mindenkinek aki nálad felsőbbrendű!
• Legyél közkedvelt!
• Legyenek jó kapcsolataid!
• Mutass jól, mindenhol!
• Kedveljen a király!
• A neved még véletlenül se legyen America Singer!

Ezek után, még mindig hercegné akarsz lenni? :D

Volt egy kis pletyka arról, hogy csinálnak egy sorozatot a könyvről. Össze is szedték a szereplőket, ahol szerintem csak az Aspen-t játszó színész nézett ki felháborítóan. De Maxon és America elfogadhatóak voltak. Hangsúlyozom: voltak. Igen. Ugyanis azóta új színészeket kerestek, mert rájöttek arra, hogy ez a hirtelen jött meg-akarom-csinálni-fellángolás lehet, hogy kicsit elhamarkodott döntés volt. És akkor kerestek új színészeket, de remélem, hogy újakat keresnek, mert ezek borzalmasak. Az előbbinél America vörös volt, Aspen nem... khm... barna bőrű, Maxon pedig... pedig nem ilyen... ilyen fellegős kinézetű.

Aspen, America és Maxon

És most egy videó arról, hogy hogyan készült az első könyv borítója!

Borító: ismét eredeti, ismét fantasztikus

Kedvenc karakter: természetesen America, Maxon és egy rövid ideig Aspen

Legutáltabb karakter:  király, Celeste, Kriss

Amit imádtam: a titkos kamrában töltött éjszaka, a befőttesüveg, az erdőben 

Amit utáltam: a király viselkedését, a vesszőzés, Maxon titka

Érzéki mérce: hullámvölgyek, csókok, majdnem pillanatok

Értékelés: jobb lett mint az első, a kérdés már csak az, hogy a harmadik milyen lesz