Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2011
Fordította: Burján Monika
Oldalszám (a Köszönetnyilvánítás nélkül): 213
Sorozat: egyrészes
A mű eredeti címe: No et moi
Szembeszállhat-e három tizenéves a világgal, a társadalmi realitásokkal?
Vagy minden próbálkozás hiábavaló, úgyis mindig a könyörtelen valóságé az utolsó szó?
Lou tizenhárom éves, látszólag mindene van, szülei, szobája, számítógépe. Lou intellektuálisan koraérett, két osztállyal előrébb jár, mint kortársai. Lou álmodozó, nehezére esik megszólalni mások előtt, és a cipőfűzője is mindig lóg.
No tizennyolc éves, senkije és semmije nincs, csak egy zötyögős kerekes bőröndje. No bizalmatlan, vad, keserû. No az utcán él. Hajléktalan.
Lucas tizenhét éves, az osztályban túlkoros, már kétszer bukott. Lucas vagány, pimasz, szép, minden lány odavan érte. Lucas egyedül lakik egy ötszobás, fényûzô párizsi lakásban. Három különbözô módon magára hagyott fiatal, akinek a sorsa összekapcsolódik.
Mások véleménye :
"Két fiatal lány,akiket látszólag ég és föld választ el egymástól,de akikben mégis sok közös van.. és sokszor mi is magunkra ismerünk bennük. A könyv korunk társadalmának tükre és egy gyönyörű emberi kaland története. Szép, megindító, érzékeny mégsem érzelgős -- egy igazi gyöngyszem. Muszáj elolvasni.""Egyszerű, mértéktartó stílus, friss hang. A történet a szomorú valóságot tárja elénk, de mennyi reménységgel!"
Szomorú, mégis valós történéseket ábrázoló könyv. Az írónő remekül megfogalmazta milyen is az utcán való élet... és úgy általánosságban, a valóság.
De még egy kis boldogsággal is vegyítette az érzelmeket. Szerelem, barátok, csalódás, utcai élet... Gondolatok, amik a világról szólnak. Ezt olvashatjuk, ha kezünkbe vesszük a könyvet.
Nem hosszú ezer oldalas regény...de mégis a lényeg benne van.
Érdemes-e elolvasni? Kapásból rávágnám,hogy természetesen! :) Mindenkinek a figyelmébe ajánlanám, aki elgondolkodtató és szívmelengető történet olvasására vágyik! ( és drámaira,-francia könyv léte miatt )
Lou, akinek a szemszögéből olvashatjuk a történéseket, egy különc, teljesen nem normális koraérett fiatal - mint a fülszövegben megemlítették. Nekem tetszett a jeleme, és az is, hogy ilyen furcsa volt. Az az irónikus szomorúság, amely minden szavában végiglengett. Sokáig nem értettem, mi is lenne ennek a könyvnek a lényege, mi a cél ezzel a komor, viccelődő gúnyos stílussal, de aztán a végén valahogy csak meg értettem valamicskét. Ne zavarjon senkit a kora, az nem túl lényeges.
No, hát ő egy utcán élő lány. Szerintem tökéletesen eltalálták a jellemét, talán még annyit hozzátennék, hogy ő még egy nagyon jó modorú hajléktalan lenne. Ebben talán egy picit túlzott az írónő. De hát, kellett ez a jellem, hogy összecsapódjon Louval. :)
Imádtam a közös jeleneteket, Lou és No nagyon elvoltak mindig, akár két testvér. És Lucas... Hát róla mit mondjak?! Hát azt, hogy héj! Ilyen srác létezik? Mert akkor előrendelek belőle egy darabot! :D
Komolyan. Jó fej, megértő, és még van egy nagy háza is, ami csak az övé, meg elméletileg az anyjáé, aki amúgy elég ritkán jár "haza".Szóval nem csóró a gyerek.
A könyv végét nem tudtam hova tenni, de komolyan. Most akkor mi van? Mi? Mi? Miért? Hol? Mikor? Eh?
Nem mondhatom el, hogy teljesen megértettem a végén, hogy mi miért történt... ám így másod olvasásra azért kicsit jobban átgondoltam a dolgokat.
Tehát, ha egy ilyen könyvre vágysz, ami
A filmről már nagyon sokat lehetett hallani, külföldön már le is adták, de feliratról, esetlen szinkronról még nem igazán beszélnek, mivel "csak az amerikai filmeket érdemes lefordítani" alapon hozzá sem nyúltak az egészhez, pedig a legjobbak között ott vannak a NEM amerikai filmek -- például a Rubinrot (fordítás: Rubintvörös, by.: Kerstin Gier), aminek a fordításáról szintén nem ejtettek még szót (itt még lázadás lesz, kedveseim!).
EZEN A LINKEN OLVASHATSZ BELE A REGÉNYBEDe még egy kis boldogsággal is vegyítette az érzelmeket. Szerelem, barátok, csalódás, utcai élet... Gondolatok, amik a világról szólnak. Ezt olvashatjuk, ha kezünkbe vesszük a könyvet.
Nem hosszú ezer oldalas regény...de mégis a lényeg benne van.
Érdemes-e elolvasni? Kapásból rávágnám,hogy természetesen! :) Mindenkinek a figyelmébe ajánlanám, aki elgondolkodtató és szívmelengető történet olvasására vágyik! ( és drámaira,-francia könyv léte miatt )Lou, akinek a szemszögéből olvashatjuk a történéseket, egy különc, teljesen nem normális koraérett fiatal - mint a fülszövegben megemlítették. Nekem tetszett a jeleme, és az is, hogy ilyen furcsa volt. Az az irónikus szomorúság, amely minden szavában végiglengett. Sokáig nem értettem, mi is lenne ennek a könyvnek a lényege, mi a cél ezzel a komor, viccelődő gúnyos stílussal, de aztán a végén valahogy csak meg értettem valamicskét. Ne zavarjon senkit a kora, az nem túl lényeges.
No, hát ő egy utcán élő lány. Szerintem tökéletesen eltalálták a jellemét, talán még annyit hozzátennék, hogy ő még egy nagyon jó modorú hajléktalan lenne. Ebben talán egy picit túlzott az írónő. De hát, kellett ez a jellem, hogy összecsapódjon Louval. :)
Imádtam a közös jeleneteket, Lou és No nagyon elvoltak mindig, akár két testvér. És Lucas... Hát róla mit mondjak?! Hát azt, hogy héj! Ilyen srác létezik? Mert akkor előrendelek belőle egy darabot! :D
Komolyan. Jó fej, megértő, és még van egy nagy háza is, ami csak az övé, meg elméletileg az anyjáé, aki amúgy elég ritkán jár "haza".
A könyv végét nem tudtam hova tenni, de komolyan. Most akkor mi van? Mi? Mi? Miért? Hol? Mikor? Eh?
Nem mondhatom el, hogy teljesen megértettem a végén, hogy mi miért történt... ám így másod olvasásra azért kicsit jobban átgondoltam a dolgokat.
Tehát, ha egy ilyen könyvre vágysz, ami
A filmről már nagyon sokat lehetett hallani, külföldön már le is adták, de feliratról, esetlen szinkronról még nem igazán beszélnek, mivel "csak az amerikai filmeket érdemes lefordítani" alapon hozzá sem nyúltak az egészhez, pedig a legjobbak között ott vannak a NEM amerikai filmek -- például a Rubinrot (fordítás: Rubintvörös, by.: Kerstin Gier), aminek a fordításáról szintén nem ejtettek még szót (itt még lázadás lesz, kedveseim!).
Borító: Annyira azonosul a könyv hangulatával. Kivéve a tavirózsákat. Azok nem tudom, mit keresnek ott.
Kedvenc karakter: Lou, No, Lukas (tehát mindhárom főszereplőnk. :3)
Legutáltabb karakter: Loic nem ismerjük meg, csak hallunk róla, de hát kell valakit utálni
Amit imádtam: Lou stílusát
Amit utáltam: Azt, hogy csak az utolsó oldalon történik meg az, amire mindenki számít
Érzéki mérce: magas, mélyen elgondolkodtató, nem túl romantikus, de aranyos. Inkább a szeretetről, az élet dolgairól szól, mint a szerelemről.
Értékelés: megindító, értékes, mindenkinek tanulságos
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése