J. K. Rowling: Harry Potter

Szerző: Joanne Kathleen Rowling
Kiadó: Animus
Kiadás éve: 1999-2008
Fordította: Tóth Tamás Boldizsár
Oldalszám (a Köszönetnyilvánítás nélkül): --
Sorozat: Harry Potter
A mű eredeti címe: Harry Potter

Fülszöveg: (Saját megfogalmazás, ugyanis nem akartam idehozni az összes rész fülszövegét!) Harry Potter egy esetlen, kerek szemüveges, a történet elején még 10 éves fiú, akinek a szülei meghaltak, mielőtt megismerhette volna őket. A nevelőszülei otrombán bánnak vele, ám ekkor --, mint a mesékben -- jön egy különös kinézetű férfi, aki azt mondja, hogy Harry nem átlagos és, hogy most azon nyomban ki kell költöznie ebből a muglik lakta házból, így hát elkíséri a Roxfort varázslatos világába. Ugyanis a Potter névnek hatalmas múltja van.

Még sosem olvastam a könyvet, csak a filmeket láttam és tudom, hogy (, mint mindig) hatalmas a különbség, de attól még J. K. Rowlingnak jár a virtuális pacsi, amiért képes volt hét köteten át arról írni, hogy Harry Potter és Voldemort mennyire nem rajok, mivel nem képesek megölni a másikat.

Szerintem ez egy nagyon szerethető könyv/film, az első részt elkezdtem olvasni és már akkor is tetszett, de valahogy (a gyerekded és játékos borítók ellenére) nem éreztem magam késznek arra, hogy végigolvassam a regény első kötetét -- ahol Voldemort nevét kiejteni is tilos volt.

J. K. Rowling nagyon jól megírta ezt a könyvet, nem véletlenül lett néhány helyen kötelező olvasmány és szerintem sokkal több értelme van úgy megszerettetni a fiatalokkal az olvasást, hogy egy olyan könyvet olvastatnak el velük, amiről már hallottak is és tetszett is nekik, minthogy egy Pál utcai fiúkat vagy egy Egri csillagokat kényszerítsenek rá a gyerekekre -- semmi értelmét nem látom annak, hogy rájuk kényszerítik ezek elolvasását, azzal a céllal, hogy "hű, én most megszerettetem ezzel a gyerekkel az olvasást", mert ha valaki olvas, azt önszántából tegye.

Mindenki látta már a filmet és aki rajongott azért, az semmiféle képen sem hagyhatja ki a könyvsorozatot!

Borító: szerintem ezek az eredetiek. Kicsit gyerekes és nem igazán passzolnak a könyvek valódi hangulatához, de jók.

Kedvenc karakter: kicsit szemét leszek, de Voldemort

Legutáltabb karakter: Draco Melfoy

Amit imádtam: hogy egy nyugodt pillanatom sem lehetett

Amit utáltam: hogy egy nyugodt pillanatom sem lehetett

Érzéki mérce: csak az utolsó kötetekben fordul elő bármiféle, mélyebb -- szerelmi... khm -- érzelem és az is csak azért, hogy a főhősünkről tudjuk sosem marad egyedül

Értékelés: egyszer minimum megéri átrágódni magunkat a sorozaton, de...