Ardati Lili: Gyöngyvér és Lidércvár

Szerző: Ardati Lili
Kiadó: Studium Plusz könyvkiadó
Kiadás éve: 2014
Fordította: eredetileg is magyar
Oldalszám (a Köszönetnyilvánítás nélkül): 321
Sorozat: A suli rémei - A rémek sulija
A mű eredeti címe: eredetileg is magyar

Fülszöveg:
Drágfy Gyöngyvér hétköznapi, budapesti kamaszlány. 
Na jó, azért nem teljesen. Apukája, aki mindenkit pillanatok alatt kiismer, és anyukája, aki állandóan halálra aggódja magát, ugyanis vámpír. Gondolom, ebből simán levontad a következtetést: Gyöngyvér is vámpír. Persze nem az a vérszívó fajta, aki denevér képében röpköd az éjszakában! Tök átlagosan élnek, mint bárki más.
Szürke hétköznapjait egyik nap szörnyű igazságtalanság töri meg. Osztálytársa, a succubus Emmi álnoksága miatt eltanácsolják az iskolából. A hírhedt lidércvári gimnáziumba kerül, ahol ő az "új lány", akinek meg kell próbálnia beilleszkedni. Miközben igyekszik barátokat szerezni, óriási csávába kerül, amiből még egy felnőttnek is nehéz lenne kimásznia. 
Szerencsére ott van Schuster Dani, a szép szemű farkasember, aki minden lépését figyeli.

Facebook oldal
(Katt a linkre!)

1.
- Te eléggé... Vad vagy. Igen. Túlságosan vad vagy ahhoz, hogy lúzer legyél.

2.
- A rohadt életbe! - hallatszott a bokszból.

3.
- Most mennem kell! - Azzal a szürke kutya után rohant.
- De szép fekete kutya volt! - szólalt meg mellettem Hajni. - Biztos ő a kiskutyák papája.

Az alaptörténet:
Mint mindig, a lány hirtelen új lány lesz, és ez mennyire nehéz, meg minden, közben jönnek a kalamajkák, az amerikai tinidrámákhoz hasonló fordulatok, a gonosz csaj, a fiúk, akik meresztgetik a szemüket, kedvesek, vagy éppen bunkók, nyíltak esetleg túl titokzatosak, a lényeg, hogy fiúk, nem pedig fiú. Honvágy, zavarodottság, s a többi, eközben persze Gyöngyvérnek (csak így lehet őt szólítani) egy csomó mindet meg kell élnie, amit egy átlagos tizennégy évesnek nem kellene, de hát ő nem átlagos, ő vámpír, és ez azért sokkal másabbá teszi a dolgokat.
Kezdjük a szereplőkkel - mivel ez az első kötet.

Gyöngyvér eléggé... Hm. Mit ne mondjak, szerintem az nem elég jó szó, hogy nem szimpi. De nekem tényleg nem. Ugyebár, az előbbi kis idézetből mindenkinek leesett, hogy Gyöngyvér bizony a lúzerek táborához került (mint minden mai tinisorozatban... jajh... - akinek nem inge ne vegye magára), pedig, mint ahogyan azt a szobatársa szépen meg is mondta, nem tartozik oda. Nem csak azért, mert vad, hanem (szerintem) azért is, mert eléggé előítéletes, például meglát valakit, és rögtön megalkotja róla a véleményét. Persze, ez mindenkiben ott van egy kicsit, de csak az intelligens emberek tudják elfojtani ezt a csúnya tulajdonságot, amire Gyöngyvér nem volt képes. Így én annyira nem tudtam vele azonosulni, és annyira nem jött be, hogy nem is szeretnék róla beszélni - köszönöm.
Hajni viszont nagyon szimpi volt, jól fogadta Gyöngyit, és tök jó fej volt, az elejétől kezdve. Mondjuk, amikor megkérdezte Gyöngyitől, hogy "neked ki tetszik?", és Gyöngyi meg nem mondta meg, szegénynek beszóltam, hogy talán azért nem mondja meg, mert nem bízik meg benned, ami amúgy igaz, nem?
Zuzu többet akartam volna belőle.
Jojó. Na, kérem szépen, hadd áruljam el mindenkinek most, itt, hogy ilyen lányok nincsenek Magyarországon. Nincsenek. Ilyenek csak Amerikában vannak, mert ott a pénzes emberek megengedhetik, hogy így kivételezzenek a gyerekeikkel, de itt, egy olyan dologért, ami Jojó, meg mondjuk Emmi művelt, azokért kicsapnak mindenkit. Kezd elegem lenni abból, hogy mindenhova ilyeneket tesznek, mert ilyenek nincsenek.
Adrián egy buzi, felfuvalkodott, rohadt, kibaszott köcsög állat, akinek nem számít más, csak, hogy villoghasson az erejével eléggé elkényeztetett gyerek, ami látszik is rajta, meg a viselkedésén. Maximum annyira volt szimpatikus, mint Jojó.

Dani, akiről mindenki hallani akart. Szerintem ő az a fajta hú-de-szexi-vagyok-és-titokzatos-srác akart lenni. Akart lenni. Mert szerintem, nem az lett. Persze, titkolózott, de engem nem érdekelt, aminek az volt a fakasztója, hogy nem tudtam belé szeretni. Míg Gyöngyvér igen. És miért? Külsőőő. Ez is. Pff. Szóval, nekem ő nagyon nem jött be, nem is tudnék róla mit mondani, nem is ismerem. Maximum annyit, hogy gyanúúúúúúss.
Márk, akiről még senki sem tud, mégis, aki még csak látta a könyvet, belé szeretett, ugyanis igen, (spoiler!) Ő van a borítón (spoiler vége!). Én őt választottam. Ő cuki volt, és ari, csak Gyöngyvér volt vele mindig minden pillanatban bunkó, köcsög kis rohadt ribanc, egy kibaszott szemétláda.
(A végére elfogadtam, hogy Márk és Gyöngyvér soha nem jönnek össze, de én még mindig nem kedvelem Danit, nem volt rá okunk, hogy beleszeressünk, szóval most... vagy marad a Team Márk, vagy egyszerűen csak Team Senki lesz.)

Egyértelmű, hogy az írónő nagy manga-fan, hiszen a könyvben is találhatók képek, a szereplőkről, amikről most ugyan nem készítettem képet, mert ezt a valóságban kell látni.
Volt pár dolog amin fennakadtam.

1. nem tudtam elképzelni az iskolát, annyira értelmetlenül magyarázta el
2. arra gondoltam, hogy vigyáznia kell, azt mondta, hogy minden évfolyam másik emeleten van, akkor minden évben átcuccolnak? Semmi értelme.
3. amikor Gyöngyvér kiszólt nekünk, az engem felettébb irritált
4. nem tudom eldönteni, hogy mi a címe

Minden pontról kicsit részletesebben.

4. Van eleve két címe, ami a gerincen is szerepel. A suli rémei - A rémek sulija. Úgy döntöttem, hogy ez a sorozat címe, az alcím pedig az, hogy Gyöngyvér és Lidércvár. Pedig ki tudja, majd meglátjuk. (Kicsit a borító is aggaszt, nem tudom, hogy a második köteten mégis mit csinálnának.)
3. Eléggé sokszor volt, hogy a főszereplő kiszólt, megkérdezett valami, vagy részletesebben elkezdett nekünk magyarázni valamit, én pedig megőrülök az ilyesmitől.
2. Az elején, amikor az iskoláról mesél, elmondja, hogy a lánykoliban, minden emeleten más-más évfolyam van. Ez elgondolkodtatott, hogy akkor most évenként költöznek fel-fel és fel?
1. Az egészet egy meggybonbonhoz hasonlította. Na ebből tudod ki értett bármit is.

Miről szól a történet?
Nem tudom. Szerintem a beilleszkedésről, vagy nem is, inkább Lidércvárról, meg az ottani életről. Ja, azt hiszem, igen.

Volt még egy fontos dolog: az egész azzal kezdődött, hogy Gyöngyi (azért is így hívom, muhahaaa) mennyire imád netezni és, hogy mekkora kocka, erre amikor kiderül, hogy a suliban nincs net, meg sem rendül, amikor meg tehetne ellene valamit, akkor meg elkezdi, hogy engem nem érdekel. Anyádat!
És Dani... gyerekek, ezt olyan feltűnően csinálja. Ezt így nem lehet. Attól, hogy még valamit nem mondanak ki, de ki lehet olvasni a sorokból, igaz.
Meg ugye van az a vámpír VS vérfarkas dolog is, ami itt felborult, mert ugye Gyöngyi (vámpír) szimpatizált Danival (vérfarkas).

+ Márk rossz (na perszeee...), Dani jó (na perszeee...). A suli rémei - A rémek sulija
Márk rossz (azzzz), Dani jó (azzzz). D.A.C. - Rázós utakon
Feltűnt?

(spoiler!) A végén, ugyebár, mint számítani lehet rá, Gyöngyvér és Dani összejönnek, de az olyan gyerekesen lett megírva, hogy röhögtem, komolyan, mintha egy Minimax műsort néztem volna meg. Meg, tulajdonképpen nem is beszélték meg, nem mondták ki, hogy együtt vannak, mégis, de hát ez annyira...
Aztán, a vége, a jó dolgok után, egy eléggé nagy csattanó lenne, csak, hát, én pont arra leszek a legkevésbé kíváncsi, inkább Dani és Gyöngyvér kapcsolata érdekel - még ha nem is szurkolok nekik. (spoiler vége!)

Borító: szerintem szép lett, kíváncsi vagyok, hogy ezt hogyan lehet fokozni
Kedvenc karakter: Márk, Hajni, Zuzu, Dzsini

Legutáltabb karakter: Gyöngyi (direkt ide is így írtam), Dani, Jojó, Adrián

Amit imádtam: Dzsini viselkedése, Dzsini stylist-olása, mintha a Minimaxba csöppentem volna vóna :')

Amit utáltam: amcsi-fieling, amcsi foci, pomponlányok, verések, külföldi nevek, a farkason ne beszéljenek, mikor farkasok, Dani megverése, Gyöngyön személyiség-ingadozása

Érzéki mérce: hát, dühöngés...

Értékelés: hát, jó indulattal... mert amúgy nem ennyi lenne

Summertime & Books

Hamarosan itt van a nyár, biztos, mindenki várja.
Ki ne várná, milyen egy nevetséges mondat ez?!
Ha nyár, akkor könyv, felhőtlen olvasás, pihenés, és még több könyv. A sok új, megjelent könyv, a polcokon felhalmozott még elolvasatlan történetek - könyv könyv hátán. De a napsütés alatt mit kéne olvasni?


Elkezdjük a Summertime & Books nevezetű, kis játékunkat, ami egy nyárra felvezető program, tulajdonképpen.

Lényeg: első körben (programban) Ti ajánlotok nekünk könyveket, amiket mi elolvasunk, és véleményezünk. Ezekről nem rakjuk ki a kritikát, csak miután már megvan a Top 20-as lista is! Közben, az általunk olvasott könyvekről is véleményeznénk, arról viszont kikerülnek majd a kritikák, hiszen ki tudja, hogy bekerül-e a Top 20-ba. Aztán, az utolsó tanítási napon (június 13., péntek) közzétesszük a Top 20-as listánkat, az addig olvasott könyvekből (egyaránt általatok ajánlott, és általunk választottakból).

Tehát, a program:

1. Ti ajánltátok, mi elolvastuk! Időtartalom: május 30. - június 09.
2. Saját, megszokott ajánlók! Időtartalom: mindvégig
3. Összegzés, top 20 könyv, amit nyárra ajánlunk! Időtartalom: június 13., péntek

Ennyi volna a program.

+1. opció: csak most, ha írsz nekünk egy levelet a konyvmolyokblogjaofficial@gmail.com címre, akkor összeállítunk csak Neked egy egyedi listát, amiben a Te ízlésednek megfelelő könyveket ajánlunk neked (nincs korlátolva, hogy hány könyvet kérhetsz)! Időtartalom: május 24. - június 13.

Top 20-as listák a nyárra:

LOLA

ZOEY

Joss Stirling: Lélektársak - Sky

Szerző: Joss Stirling
Kiadó: Manó könyvek
Kiadás éve: 2012
Fordította: Totth Gitta
Oldalszám (a Köszönetnyilvánítás nélkül): 347
Sorozat: Lélektársak
A mű eredeti címe: Stealing - Sky

Fülszöveg:
A tizenhat éves Sky Bright Londonból érkezik az Egyesült Államokba. 
Nem csoda, hogy utálja az újrakezdést, már túl sokszor veszítette el a gyökereit az életben. A lelkesedése ezért bizonyos határok között mozog, amikor a nevelőszüleivel Coloradóba költöznek. Sky túlságosan jól tudja, milyen érzés kívülállónak, idegennek lenni valahol. Minden várakozása ellenére a beilleszkedés könnyen megy a Wrickenridge High-ba, a suliban mindenki szívesen fogadja. Majdnem mindenki. Csak egy valaki marad számára megközelíthetetlen. Első nap megpillantja Zedet az iskola folyosóján, és onnantól el van veszve, nem tudja kiverni őt a fejéből. De Zed Benedictet sötét titok veszi körül. Arrogáns, megközelíthetetlen, és mindenkire dühös, így Sky is csak titokban vonzódik a szemtelenül jóképű sráchoz. Aztán egyszer csak egy hangot hall a fejében. Az Ő hangját. És Zed is érti a lány még ki sem mondott válaszait. Amikor mindezek tetejébe Zed határozottan azt állítja, hogy Sky a lélektársa, akit egész életében szeretni fog, valamint, hogy hozzá hasonlóan savant, és természetfeletti képességei vannak, Sky egy szavát sem hiszi el. És soha nem is hinné el, ha belül mélyen nem mozdulna meg egy képesség, amitől Sky már rég meg akart szabadulni. Valami, amitől egész életében félt. A múltjában árnyak üldözik, és a jövőjét gonosz erők fenyegetik, Skynak pedig szembe kell néznie a sötéttel, még ha ez azt is jelenti, hogy le kell mondjon arról, amit a szíve diktál.

Sky

Tulajdonképpen nem szeretem az ilyen könyveket. De ez a történet kifejezetten megfogott. Valamiért hatszor is elolvastam. És szinten valamiért nem voltam képes lerakni vagy úgymond elhagyni. Amikor ott tartottam, hogy: Oké! Akkor most vége. Ennyi volt! Egyszer csak újra előkaptam és  visszalapoztam az elejére. 
Számomra ez az átlagos szerelem nem átlagos. 
Mennyi esélye van annak, hogy az ember megtalálja a lélektársát?! Főleg ha az élete függ tőle. 

Én speciel beleszerettem Zed-be. Olyan hősies és megértő.  VÉGRE EGY OLYAN TÖRTÉNET AHOL A SRÁC FUT A LÁNY UTÁN ÉS NEM SIRÁNKOZIK A LÁNY, HOGY, MIÉRT NEM SZERETI SENKI??!!. Hát.. egyszer ezt is megéltem.  Zed komolyan... olyan édes tud lenni!! 

De nem csak Zed miatt szeretem a történetet. Izgalmas, fordulatos. Egyszerűen szuper!! A szereplőket is nagyon bírtam. Sky szülei nagyon jó fejek, csak néha elég szar szülők. 

De... egyébként is a könyv már attól menő, hogy a főszereplőknek van egy saját kis "világuk". 
Az már mennyire király, ha a szerelmeddel tudtok úgy beszélgetni mások között, hogy azt senki se hallja (vagyis telepatikusan kommunikálni)! Ráadásul még a telefonszámla is olcsó!! 

És a mai világban már, hol van olyan, hogy egy "normálisnak" mondható családban hét gyerek van. ÉS MIND fiú *....* 
A környezet is nagyon tetszett: egész Colorado. 

Számomra ez a könyv kihagyhatatlan volt. :))

Borító: szerintem lehetett volna jobb is.... De ez sem rossz.

Kedvenc karakter: Zed!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Legutáltabb karakter: Kelly család 

Amit imádtam: ZED!!!!

Amit utáltam: sky... olyan mint egy hülye valaki...Mindig elfut a dologok elől és nem képes megismerni új dolgokat. Sky eddig a leghülyébb csaj akivel valaha találkoztam.

Érzéki mérce: ölelgetés, csókok ( SZENVEDÉLYES!) 

Értékelés: megéri ez a kaland, ráadásul nemsokára jön a Zed története is!!!

Kiera Cass: Az Igazi

Szerző: Kiera Cass
Kiadó: Gabo
Kiadás éve: 2014
Fordította: Gázsity Mila
Oldalszám (a Köszönetnyilvánítás nélkül): 345
Sorozat: The Selection #3 (BEFEJEZŐ KÖTET)
A mű eredeti címe: The One

Fülszöveg:
A Párválasztó kezdetekor a lányok még 35-en voltak. De közülük csak 1 nyerhet.
Eljött az idő, hogy a korona végre a győztes fejére kerüljön.
Amikor beválogatták a Párválasztóba, America még csak nem is álmodott arról, hogy valaha eljuthat a korona közelébe - vagy Maxon herceg szívéhez. Ahogy azonban egyre közeleg a versengés vége, és a palota falain túl fokozódik a fenyegető veszély, America rádöbben arra, hogy mennyi mindent veszíthet - és hogy milyen keményen kell küzdenie a vágyott jövőért.






1.
- Törd csak össze a szívemet. Törd össze akár ezerszer is. Úgyis a tied, hát azt teszel vele, amit akarsz.

Ugye milyen jó, hogy itt, a blogturné alatt kerül ki ide a kritika? Hát igen, mivel a blogturné közben jelent meg a könyv, erre is alkalmam adódott, és hát... egyszerűen... gyerekek.

Szögezzük le most, a legelején, hogy én mindig is tudtam. Az én fejemben, a második kötet után nem az a kérdés zakatolt, hogy "Kit választ America?", mint oly sokaknak, hanem az, hogy "Kit választ Maxon?". Számomra, a zárómondat után nem volt kérdés, hogy, ha választás elé kerülne, America egyértelműen Maxont választaná, ezt viszont fordítva nem tudtam biztosra állítani.
Mivel a szereplőket már ismerjük, erről nem igazán tudnék beszélni - mindenki hozza a formáját.
Viszont... olyannyira megváltozik minden.

Most próbálok nem spoilerezni.
Celeste. Megszerettem. Nem mondhatom el, hogy miért, de megszerettem, és sírtam, de az sem mondhatom el, hogy miért.
Kriss. Még jobban megutáltam. Főleg miután kiderült az. Főleg azután.
Elise. Hát. Szó-szó. Olyan, éppen hogy elmegy.
America. Imádom.
Aspen. Örülök, hogy így alakult.
Maxon. Örülök, hogy így alakult.

Alig merek valamit írni ebbe a bejegyzésbe, mert félek. Félek, hogy elszólom magamat, és félek, hogy valamit elkotyogok.
Ezért inkább csak annyit mondanék, hogy ez a kedvenc trilógiám (direkt fogalmaztam így, mert abból nincs sok jó...)!
Örökkön örökké, és én nagyon várom a nyáron megjelenő két kisnovellát egy kötetben (kép jobbra), és az ősszel megjelenőt is, ami, azt hiszem, hogy a királyné szemszögéből lesz. Legalábbis én örülnék neki.

És nem bírom ki. Ki kell mondanom. De nem szabad.
Így inkább csak annyit mondok: kezdd el!

Borító: mindvégig megkaptuk az eredetit, és ez most sem volt másképpen. Imádom a Gabot! ♥

Kedvenc karakter: America, Maxon, Celeste, Georgia, August, Nicoletta, Amberly királyné, America anyja, és az apja

Legutáltabb karakter: Maxon apja, Kriss, Déli Lázadók

Amit imádtam: minden egyes pillanatot - de főleg a levelet ♥

Amit utáltam: tudom, hogyha efelé azt írtam, hogy mindent imádtam, akkor nem kellene itt semmit megemlítenem, én mégis mondok egy dolgot: az utolsó támadás (én sírtam, teljes szívemből sírtam), és Kota...

Érzéki mérce: összetörtétek, összeraktátok, széttéptétek, szétmarcangoltátok, megdobogtattátok, majd újra éltettétek a szívemet. Széttörtem, nem csak a szívem, hanem én is, amikor ő azokat mondta, és azt hittem, hogy nem mindennek vége, csak nekem lesz végem. Szigorúan csak akkor kezdj hozzá, hogyha van időd, mert nem bírod ki, hogy letedd!

Értékelés:a trilógia legjobb kötete

És vége... :')

Katie Alender: A rossz lányok nem halnak meg

Szerző: Katie Alender
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2013
Fordította: Szabó Krisztina
Oldalszám (a Köszönetnyilvánítás nélkül): 310
Sorozat: Rossz lányok trilógia
A mű eredeti címe: Bad Girls dont' die
Fülszöveg:

Amikor Alexis kishúga, Kasey megszállottjává válik egy antik babának, Alexis nem igazán foglalkozik a dologgal.
Kasey egyébként is fura lány.
Alexist is furának tartják az iskolatársai, a szülei, és még a saját fura haverjai is.
A dolgok azonban egyre furcsábbak lesznek, amikor a régi házban, ahol élnek, különös dolgok kezdenek el történni.
Ajtók nyilnak ki és csukódnak be maguktól, a víz felforr a meggyújtatlan gázon, és a kikapcsolt légkondicionáló úgy lehűti a levegőt, hogy látszik az ember lehelete is.
Kasey is megváltozik.
Kék szeme zöld lesz, régiesen kezd beszélni, és egyre gyakoribbak nála az emlékezetkiesések.
Az ő ellenséges viselkedése a legnyugtalanítóbb az egészben. Az addig kedves, babázó kislány eltűnik, az új Kasey pedig folyton dühös.
Alexis az egyetlen, aki megállíthatja a húgát - de mi van, ha a zöld szemű lány már nem is Kasey?

Az író oldaláért kattints a képre.

A fülszövegben négyszer említik a fura szót. Egyszer pedig a megszállottat és a legnyugtalanítóbbat is.

Ha megszámolnám, hogy ezeket a könyvben hányszor említik összesen... Az egy tuti, nagy számot kapnék. Hiszen, kulcsszavakban talán ezekkel adhatnánk meg a történetet. A leírása elég sokat árul el - talán túl sokat is, ha rendesen odafigyelünk.



Alexis egy tipikus lázadó, fotós művészlélek lány.
Ebben a könyvben rengeteg olyan rejtély van, amit nem szeretnék leírni, mert úgy izgalmas, ha az olvasó magától jön rá. Tehát.
Kasey, Alexis húga akit a könyvben kislányként kezelnek, pedig tizenhárom éves, mint megtudjuk, mániákus babagyűjtő. Azokat az antik, porcelán, vagy műanyag babákat gyűjti.
A házuk mindig is egy kísértetkastélynak nézett ki, de hát ez van. Idáig nem biztosított még kísértetet.
De egyszer minden megváltozik.
Miután Kasey elkezdett furán viselkedni, azt követték a fura dolgok. Itt értve az ajtócsapkodás, légkondi bekapcsolódás, satöbbi. Alexis egy ideig azt mesélte be magának, hogy csak vagy ő, vagy a húga megőrült.
De egy idő után be kellett látnia, hogy mindez igaz és ő teljesen ép elméjű.
Megan az iskolájuk szurkolócsapatának a kapitánya, a tökéletes, a gyönyörű, a szép és okos. Mintha pontosan Alexis ellentéte lenne.
Persze, itt semmi sem az, aminek elsőre gondolnánk.
Ellenségekből lehetnek barátok, illetve fordítva is.
No és mit ér egy jó könyv, még ha eredetileg thriller is, szerelem nélkül? Hát, van olyan, hogy ér, de ritka.
Carter Blume... Ohh, Carter!

/Részlet a könyvből/

De hogy őszinte legyek, még mindig Carterről beszéltünk. És még mindig neki voltak a legpuhább szőke, göndör fürtjei, a legkékesebb szeme és a legjobb öblítője az összes fiú közül akivel idáig találkoztam.

/Részlet vége/

Alexis nagyon szerencsés lány, hogy egy ilyen fiú érdeklődik iránta.
Nos, nagyjából ennyit elég tudni! Aztán, hogy mi történik valójában Alexisék házában, ki az a Shara, illetve Sarah (figyelem, nem összetéveszteni csak a hangzásuk miatt!) derítsétek ti ki.
Ha bírod az ijesztő részeket, az izgalmakat, és a várakozást... akkor mindenképp ajánlom ezt a könyvet! De egyébként, meg kell jegyeznem, hogy ahhoz képest, milyen hátborzongatónak képzeltem, nem volt túlságosan az.
 Ja, amúgy egy nagyon szép trailert is találtam a könyvnek, szerintem tisztára titokzatos/rejtélyes, meg olyan szép, amint a sötétkamrában a fotókészítést mutatja be! Mondjuk, amit az az angol szinkronszínész csaj motyog, nem nagyon értem, de azért szép, na.




Az esetleges következő részről (mármint, nem biztos, hogy lefordítják), amit én is csak most nem rég láttam meg...
Hát, a borítók itt lent látható, az elkövetkezendő két résznek. Ezek már nem lettek annyira jók, bár gondolom a szélét ennek is jól lehet majd fogdosni...
Kíváncsi vagyok rá. Nagyon. Remélem az olvasás után ti is várni fogjátok a második kötetet!

Borító: Az eredeti... És imádom... És irtó jó fogdosni! Meg... olyan titokzatos, kicsit hátborzongató. De nagyon szép. Csupán az zavart, hogy amikor a címet felolvasták, mindig csak a Bad Girls-ig jutottak. (Mert ugyebár az naagy, piros betűkkel van írva...) Én pedig mindig feldühödtem, hogy "Olvasd már végig!"

Most nem? 

Kedvenc karakter: Carter , Alexis, Megan, Sarah

Legutáltabb karakter: Shara, Kelsey 

Amit imádtam: Carter; Alexis és Carter jelenetek; Amikor a fényképezésről, képeiről beszél Alexis; Sarah és a múlt meséi.

Amit utáltam: Miért olyan nehéz az elején felfogni, hogy az ember húgát megszállhatja egy szellem? 

Érzéki mérce: Carter olyan mértékben aranyos!!! Olyanokat tud mondani, hogy elolvadok. Sajnálom, amiért ilyen keveset szerepel benne. De amúgy így ezen kívűl még talán Megan és az édesanyja szeretetét sorolhatnám ide, és úgy ennyi.

Értékelés: izgalmas, rejtelmes, titokzatos... :)))

Moira Young: Vérvörös út

Szerző: Moira Young
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2014 - Könyvfesztiválos megjelenés
Fordította: Dobó Zsuzsanna
Oldalszám (a Köszönetnyilvánítás nélkül): 423
Sorozat: Homokvidék sorozat
Műfaj: disztópia, ifjúsági (közérdekű információ: a disztópiát hivatalosan elismerték műfajnak)
A mű eredeti címe: Blood Reed Road

Fülszöveg:
Hogy megmeneküljön, küzdenie kell.
Hogy túléljen, vezetővé kell váljon.
Saba világa darabokra hullik, amikor az ikertestvérét, Lugh-t fogságba ejti négy kabátos lovas. Saba eldönti, hogy megmenti, ezért nekivág a Pusztítók által hátrahagyott törvényen kívüli sivár tájnak. Ez egy brutális világ, ahol Saba felfedez magáról pár meglepő dolgot. Vad harcos, ravasz ellenfél és mindenek fölött legyőzhetetlen túlélő. Egy Jack nevű fenegyerekkel és egy Szabad Sólymok nevű lány forradalmár csapattal Saba útnak indul, hogy megmentse a testvérét és talán az egész világot.






1.


- Nézd! Kétszer, háromszor... ez nem a kötelezettségről szól. Nem ezért jövök vissza.
- Nem?
- Nem. Miattad. Te miattad.
Tesz felém pár lépést.
- A vérembe ivódtál, Saba - mondja. - A fejemben, a lélegzetemben, a csontjaimban... Istenre, mindenhol ott vagy. Az első pillanattól, hogy megláttalak.

2.

Elkezd énekelni mögöttem.

Megmásztam magas hegyeket, átszeltem végtelen tengereket,

Szép arca rengetegre leltem,

De egyetlen pillantás, s az ő szépsége mindent feledtet,

Ó, keményszívű Annie, örömöt néked hogyan szerezzek?

Kószáltam és barangoltam széles-e világon,

És csókot számtalant éreztem a számon,

De most az ő bor-édes ajkairól álmodom éjszakákon,

Ó, keményszívű Annie, könyörtelen Annie, én édes álmom.

Szerettem sok nőt és bókoltam sok lánynak,

Puha kar rengeteg ölelt át,

De ha velem aludna egy röpke éjjelen,

Keményszívű Annie-vel örömmel halnék meg.

Sok szépség könyörgött, maradjak,

De Annie előtt a szívem csapdába nem esett,

Bár bánt és került és vérzik miatta a szívem,

Keményszívű Annie-mé, övé az életem.

Micsoda bugyuta dal.

Úgy értem, ki az a bolond, aki egy ilyen problémás nővel marad?

3.

- Nem vagyok erőszakos!

- Ó, dehogyisnem. Nagyon is. De ezt szeretem egy nőben.

Nevetek.

- Bolond vagy!

- Normális voltam, amíg nem találkoztam veled - mondja.

4.

Veszek egy mély levegőt. Felegyenesedem.

- Hadd jöjjön. Nem azért jöttel el ilyen messzire, hogy hagyjam azt a szemetet nyerni.

- Ez ám a bátorság - helyesel. - Ez az én csajom.

Volt szerencsém ezt a könyvet a Könyvfesztiválon beszerezni.

Így nekikezdhettem, már akkor.

Milyen jól tettem, hogy megvettem.

Huh, gyerekek.

Ilyen jó könyvet is nagyon régen olvastam.

Sőt, szerintem disztópiát, ilyen jót, még soha.

És igazuk van, Jobb, mint az Éhezők Vidala, ez a könyv magával ragad. - MTV Hollyvwood Crush.

Imádom az egészet, úgy ahogy van.

Saba. Beszélgessünk egy kicsit róla. Igen, erőszakos, küzd a maga és a szerettei életéért is.

Imádom, ahogyan a viharoknál számol. Egy: megérett a meggy, kettő: csipkebokor vessző. Régi, klasszikus, de olyannyira régen elővett, hogy felüdülés.

És a jellemfejlődés - azt imádom benne a legjobban. A történet elején Saba utálja a húgát, Emmit, amiért az anyjuk, az ő születésébe halt bele. Csak az ikertestvérét szereti, Lugh-t. De aztán a kapcsolatunk kibontakozik, Emmi nem csak egy idegesítő hugica lesz, hanem a történet egyik fő eleme.
A legjobban Jack-el voltak, hiszen akkor hozta a formáját, ráadásul, amikor Jack Emmi oldalára állt! Úristen, ez a könyv úgy csoda, ahogy van.

Még nem olvastam olyan könyvet, amiben a főszereplő fiú ilyen későn lép be. De ez tetszett. Nagyon tetszett. Így megismerhettük Sabát, úgy, amilyen a fiúval való találkozás előtt volt, és így megtudhattuk, hogy az ember az igaz szerelemnél nem is változik meg annyira.

Én annyira szerettem az ő kapcsolatukat.

Esküszöm, ilyen jó könyvet, aminél az összes Jackes jelenetnél szaltót vet a hasam, még soha nem olvastam.

Jack igazi... férfi? Harcias, bármit megtesz a nőért, akit szeret, féltékeny, megvéd, megment, elrabolja a szívedet, és megígéri, hogy visszatér hozzád. Kell ennél több? Ugyan itt, mint szereplő még nem igazán tudott kibontakozni, hiszen ez a kötet főleg Lugh-ról szólt, ráadásul szegénykém elég későn lépett be, de még így is hihetetlenül meg tudja szeretni az ember.

Emmi jópofa. Meg tudja mondani a tutit, képes harcolni, talpraesett, és minden áron meg szeretné mutatni Sabának, hogy ő nem csak egy kolonc, hanem ugyan olyan teljes értékű ember, mint ő. Ebben ugyebár kissé nehéz dolga van, hiszen Saba eléggé neheztel rá az anyjuk halála miatt. Azt hiszem ezért is mondta azt mindig Saba, hogy Lugh olyan hihetetlenül jó ember. Mert Lugh sosem volt dühös Emmi-re, sosem haragudott, sosem utálta. És talán ezért is lett Saba ilyen. Mert valójában mindig is irigy volt Lugh-ra, meg csodálta is őt emiatt. Hogy képed valakit szeretni, aki miatt meghalt az az ember, aki életet adott neki.
Huh, így azért mindenki felnéz Lugh-ra.

De többet nem akarok mondani.

Mert valószínűleg akkor mindent elmondanék. Ugyan már a fülszöveg is eléggé spoileres, de attól még a könyv tele van meglepetésekkel. És persze akcióval! Egy másodperc sincs, amikor időd lenne előrelapozni, de ha mégis lenne, ne tedd. (;

Kicsoda DeMalo?

Csak olvasd el, és megérted.

Ajánlom, hogy lesz belőle film.

Ajánlom.

Cím: Ööööhm. Hááááát. Végül is, ha nagyon elgondolkodunk rajta, illik a könyvhöz. :D
Borító: eredeti, és én IMÁDOM!

Kedvenc karakter: Saba, Jack, Emmi, Lugh, Ike, Epona, Ash, az apjuk, az anyjuk, Mercy, DeMalo

Legutáltabb karakter: a Király, Emmi

Amit imádtam: mindent

Amit utáltam: -

Érzéki mérce: szívszaggató jelenetekből nem volt kevés... nagyon nem ♥

Értékelés: úristen, nem tudnék ennél jobb könyvet mondani, de tényleg nem

+ Kiadás - Szerzemény, hír


Megszereztem az Ég a földig ér angol verzióját.

És nyertem egy könyvet.
A Hopeless - Reménytelent, szóval, nemsokára majd abból is lesz kritika, habár még nem jött meg.
Még.

Veronica Rossi: Végtelen ég alatt

Szerző: Veronica Rossi
Kiadó: Alexandra
Kiadás éve: 2012
Fordította: Bujdosó István
Oldalszám (a Köszönetnyilvánítás nélkül):
Sorozat: Végtelen ég alatt sorozat
A mű eredeti címe: Under the Never Sky

Fülszöveg:
A bioszféra falain túli világot Halálzónának hívját.
Odakint millió arca van a halálnak. Aria soha nem hitte volna, hogy egyszer ilyen közel kerül hozzá.
Aria egészen eddig a külvilágtól elszigetelt, biztonságot jelentő Reveire-ben élt. Elképzelni sem tudta, mi lehet a város határain túl. Amikor azonban édesanyja eltűnik, tudja, hogy meg kell találnia. Még akkor is, ha ehhez át kell hágnia a szabályokat.
A vad Perry a külső világból való, nem ismeri a kupolák nyújtotta biztonságot, s nap mint nap meg kell küzdenie az életben maradásért. Aráihoz hasonlóan ő is kitaszított, és talán ő az egyetlen, aki segíthet a lánynak... a lány pedig neki.
Az éterviharok által sújtott Halálzónában Aria és Perry csak egymásra számíthatnak. Minden ellenszenvük ellenére együtt kell működniük, ha le akarják győzni a rájuk leselkedő ezernyi veszélyt, és válaszokat akarnak kapni kérdéseikre.

1.

- Esküszöm, hogy ez lesz életetek legnagyobb bulija!

Milyen igaza lett.
De még mennyire.
Ez a könyv...
fantasztikus
imádnivaló
szívdobogtató
kalandos
érdekes
örökké tartó
megható
...
Egyszerűen szerelmes vagyok ebbe a könyvbe.
Imádom a Perry-Aria párost, egyszerűen fantasztikusak, annyira... áhh... és, ahogyan... áhh.
Észre sem veszik, hogy egyre jobban közelednek egymáshoz, egyszerűen csak megtörténnek velük a dolgok, de annyira aranyosak.
És én szeretem őket - együtt.
Nem külön.
Igen, igaz, Perryt is szeretem, úgy magában, meg Ariát is, mind a ketten annyira emberiek, és ez olyan cuki, és ugyan ennyire szeretem őket együtt is.

Aria keresi az anyját, és pontosan tudja, hogy hogyan szerezheti meg.
Így Sorrennel tart az Ag6-ba, hogy kiderítse, mi is történt.
De aztán súlyos baleset történik.
Az Ag6 pedig lángra kap - és Aria nem élné túl a tüzet, ha egy külsős meg nem menti.
A lány, azonban nem emlékszik semmire, ami azután történt, hogy Sorran rátámadt. Egyedül az e-szeme tudná bizonyítani az ártatlanságát.
De az eltűnt, csak úgy mint az anyja.
A barátnője pedig nem jutott ki.



Perry otthona bajban van. Az éter közeleg, de a bátya, a törzsvezér nem hajlandó továbbállni.
Az élelem fogy, és várják a következő adagot, amit az északiaktól kapnak, cserébe, amiért a nővérük hozzáment az ottani vezérhez.
Aztán minden rosszra fordul.
Mert Perry miatt, a bátya fiát elrabolják a belsősök.
Ő pedig eldönti, hogy visszaszerzi.
Csakhogy, ez egyedül nem lesz olyan könnyű.
Aztán találkozik Ariával - ismét.

Ez a könyv... jaj, jönne már a második része! ISTENEEEEM! ARGHHHHH!

Borító: szerintem ez a magyar is szép, de a külföldi jobb, ráadásul nem tudom, hogy hogyan lehetne a magyar borítónak egy folytatást csinálni...

Kedvenc karakter: Perry, Aria, Roar

Legutáltabb karakter: Perry bátyja

Amit imádtam: Aria énekei, mindent, Perry+Aria jelentek

Amit utáltam: Perry+Perry bátyja jelenetek

Érzéki mérce: készülj fel mindenre

Értékelés: ne merd nem megvenni!

Jennifer L. Armentrout: Ónix

Szerző: Jennifer L. Armentrout
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2013
Fordította: Miks-Rédai Viktória
Oldalszám (a Köszönetnyilvánítás nélkül): 461
Sorozat: Luxen sorozat
A mű eredeti címe: Onix

Fülszöveg:
Daemon Blackhez hozzáláncolva lenni szívás.
Daemon eltökélte, hogy földönkívüli vonzerejével bebizonyítja, amit irántam érez, az több, mint bizarr kapcsolatunk puszta terméke. Így hát megesküdtem, hogy lemondok róla, bár mostanában jobban nyomul, mint valaha. De nagyobb problémáink is vannak.
Felbukkant valami, ami még az Arumnál is rosszabb.
A Védelmi Osztály kiszállt. Ha rájönnek arra, mire képes Daemon. És arra, hogy össze vagyunk láncolva, akkor nekem végem. És neki is. Ezen kívül itt van ez az új fiú az iskolában, akinek szintén megvan a maga titka. Tudja, mi történt velem, és tud segíteni, de nekem ezért hazudnom kell Daemonnek és távol kell tartanom magamat tőle. Mintha ez lehetséges volna. Minden józan észérv ellenére kezdek belezúgni Daemonbe. Meredeken. 
De aztán minden megváltozik.
Megláttam valakit, akinek nem lenne szabad életben lennie. És ezt el kell mondanom Daemonnek, annak ellenére, hogy tudom, addig nem fogja abbahagyni a kutatást, amíg el nem jut az igazsághoz. Mi történt a bátyjával? Ki árulta el? És mit akar tőlük a VO? És mit akar tőlem? 
Senki sem az, akinek látszik. És nem mindenki fogja túlélni a hazugságokat.

1.

- Kérsz kekszet? - nyújtott felém egy doboz csokis rágcsát. Gyomorpanaszok ide vagy oda, ezt nem lehetett visszautasítani.
- Persze.
Félmosoly ült ki az arcára, felém hajolt, a szája most csak centikre volt az enyémtől.
- Akkor gyere és vedd el!
Gyere és vedd... Daemon a sütemény felét telt, csókolnivaló ajkai közé szorította. Ó, ti földön kívüli aprószentek...
Eltátottam a számat. Az asztal körül nem egy lány olyan hangokat adott ki, mintha pocsolyává készülne olvadni, de nem bírtam magam rávenni, hogy körülnézzek, mint csinálnak valójában.
A csokis keksz - azok az ajkak - ott, éppen előttem...
Forróság áradt szét az arcomon. Magamon éreztem mindenki tekintetét, és Daemon... Jó ég, Daemon kihívón felvonta a szemöldökét.

Na, miután kiolvastam az Obszidiánt rögtön neki is ugrottam az Ónixnak, mert ott volt mellettem - milyen jól tettem, hogy megvettem.
Sokáig, nagyon sokáig nem hoztam róla a kritikát, ki tudja miért, talán kicsit még magamnak akartam Daemont, és a történetet, pedig nem szabadna így kisajátítanom, ez mindenkié. És mindenkinek el kell olvasnia.
Most.
Azonnal.

Nem tudnék sokat mondani a történetről, pedig annyira szeretnék, de én csak annyira emlékszem, hogy az Ónix közben elfelejtettem a saját nevemet, csak annyit tudtam, hogy Katy, meg, hogy Daemon.
És beleszerettem, még jobban, már, ha ez lehetséges egyáltalán, de így van, én annyira szeretem, és a gyomrom, te jó ég, szaltókat vetett, és nevettem, ön feledetten, mert tudtam, hogy ha Daemon ott van, akkor történni fog valami. Mindig történik valami, mert atya ég, izgalmas, minden perc az.

Nem mondanék többet, mert tudom, hogy aki elolvasta az Obszidiánt, az nekiesik ennek a kötetnek is.
Ja, és még annyit, hogy hozhatnák a harmadik részt.
Most.
Azonnal.

/Részlet a könyvből/

Hát igen, a barátaim - és Daemon - veszélyben vannak.

/Részlet vége/

Deamon teljes neve ugyebár Daemon Black. Katyé pedig Katy Swartz.
Na.
A Black, ugye feketét jelent.
A Schwartz szintén feketét.
Vezetéknév változtatás?
No problem, a jelentés marad. ;)

/Részlet a könyvből/

- Mondtam, hogy szeretem a kihívásokat, cica.

/Részlet vége/

+ Plusz Info

A borítón látható páros magyar, Tóth Pepe, és... öööhm... valami Sztella... csak hát.... öhm... tudjátok, hogy van ez... a helyes pasi megmarad, a mellette álló csaj, aki valószínűleg a csaja, nem. :D

Borító: az első rész borítója nekem jobban tetszett, de ez is fantasztikus :3

Kedvenc karakter: Katy, Daemon, Adam, Dolly

Legutáltabb karakter: Blake, VO

Amit imádtam: Blake-Daemon-Katy jelenetek, Blake 120 millió neve, Dee és Adam, a vlog (♥)

Amit utáltam: -

Érzéki mérce: teljesen becsavarodtam érzelmileg

Értékelés: fenomenális? Ez nem elég jó szó rá...