Stephanie Meyer: Bree Tanner rövid második élete – az Eclipse-hez

Szerző: Stephanie Meyer
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2010
Fordította: Bosnyák Viktória
Oldalszám (a Köszönetnyilvánítás nélkül): 150
Sorozat: Twillight-saga
A mű eredeti címe: The short second life of Bree Tanner: An Eclipse novella
Fülszöveg:
Vonzó, veszélyes, végtelen világ...
Bree Tanner alig emlékszik előző életére, mielőtt érzékei csalhatatlanok, reflexei emberfelettiek és fizikai ereje megállíthatatlan lett volna. A szűnni nem akaró szomjúság előtti életére… az életére, amikor még nem volt vámpír.
Csupán annyit tud, hogy újszülött társaival élni kevesebb betartandó szabályt és még kevesebb elkerülhetetlen következményt jelent: figyelj a hátad mögé, ne vond magadra a figyelmet, és mindenekfelett érj haza napfelkelte előtt, vagy meghalsz. Amit nem tud: halhatatlan életéből már nem sok van hátra.
Aztán Bree váratlanul barátra lel, egy újszülött vámpír személyében. Diego hozzá hasonlóan kíváncsi teremtőjükre, akinek még a nevét sem tudják. Amikor felismerik, hogy az újszülöttek csupán sakkfigurák egy elképzelhetetlenül hatalmas játékban, Bree-nek és Diegónak el kell döntenie, hogy melyik oldalra áll, és kiben bízik meg. 
De ha minden, amit a vámpírokról tudsz, hazugságon alapul, hogyan derítheted ki az igazságot?

Mi van gyerekek, annyira belejöttetek a Könyvek csatájába, hogy már ajánló nem is kell?
Ajaj. Már most félek, pedig alig kezdtem bele a kritikába… hogy mitől? Nem is, inkább kitől, kiktől. A Twillight-fanok haragjától, ugyanis még nem olvastam a sagát. (Megkövezhettek, bár azt nem tudjátok, hol lakom, szóval hihi!:D)
Mégis elolvastam ezt a novellát, avagy kiegészítő történetet az eclipse-hez. (De hé, az összes filmet láttam! Azért ez egy kicsit feloldoz a vétkemben, nem? Legalább tudtam, miről van szó.)
Nem csalódtam benne.
De komolyan, ez a könyv 200 oldal sincs, mégis megfogott. Nem igazán értettem, miért van mindenki annyira oda az írónőért, de most kicsit megszeppentem, mert tényleg remekül ír. Kedvet kaptam elolvasni a sorozatot is.

Na, de elég is az időhúzásból! Térjünk a lényegre. Ez a novella Bree Tanner szemszögéből íródik, aki egy kis mellékszereplő a történetben, s (spoiler!) (azoknak akik még nem olvasták az eclipse-t) nagyjából miután Belláék megismerik, azonnal meghal. (spoiler vége!) Bár nem annyira poén lelövés, hisz a cím is árulkodik. Mindegy.
Nagyon megkedveltem Bree-t. Az sem zavart, hogy vámpír, meg minden. Ő is a jó fej  – nem ri-banc! – főszereplőnők egyike. Minden oldalt szívesen olvastam, a gondolkozásmódját, a beszélgetéseit… a beszólásait!
Szerintem bátran ajánlhatom azoknak is, kik még nem olvasták a többi könyvet. Természetesen azoknak is, akik már olvasták, és szerették őket.
Vámpíros könyv a javából. De ebben a formában, ahogy az írónő megírta, egész kellemes volt, kidolgozott, értelmes. Hiszen ő gyakorlatilag megteremtette ezt az új népet – a vámpírok ilyes fajta népét.
Nem bajlódom a szereplők bemutatásával, egyedül Bree-ről és  Diego-ról beszélek.
Bree, mint említettem, jó jellemmel rendelkezik, van humorérzéke, és egész jó a felfogó képessége. Továbbá tizenöt éves, vagy tizenhat lehetett, amikor átváltoztatták. Maga sem tudja.
Diego. Oh, Diego, miért vagy te Diego? Mindenedet imádom! Imádom a nevedet, imádom a gondolkodás módodat, imádom, hogy annyira bolond vagy, jó értelemben… Imádom, hogy hihetetlenül aranyos vagy. (Pedig én nem nagyon szoktam a spanyolokra bukni ám.)
És szeretem, pontosabban jókat röhögök a beszólásaidon. Nem csak Bree-ét, hanem az én életemet is színesebbé tetted.
Ami a végén történt, mélyen megrendített.
Diegot legjobban a következő részlettel tudnám jellemezni : /#0.Részlet/

- Ámen, hugi. Az efféle csak bajt kever.
Fura. Diego fura. Mintha valami hétköznapi beszélgetést folytatna. Semmi ellenségesség, semmi gyanakvás. Mintha nem azt latolgatná, hogy mennyire nehéz vagy éppenséggel könnyű lenne megölnie ebben a pillanatban. Egyszerűen csak beszélget velem.

Továbbá, tőle vannak a kedvenc részleteim is. Bár, van egy, amit nem írhatok le, de azt hiszem, a legkedvencebb a harmadik mellett. Igazából, jobban belegondolva mind favorit.
Diego nagyon-nagyon aranyos, cuki, vicces, és nem mellesleg helyes, azokkal a hullámos fekete fürtökkel, és széles mosolyával. Egy ilyen vámpírt elfogadnék magam mellé!


/#1.Részlet/

- Nehogy még a végén elérzékenyülj itt nekem!
- Micsoda?! Nem akarsz – tágra nyitotta a szemét, a hangja pedig affektálva egy oktávval feljebb szökkent – az öribarim lenni? – vigyorgott.
[…]
- Naaa, Bree! Legyél örökre a legjobb cimbim! Légyszi! – még mindig ugratott, de széles mosolya őszinte volt, és… reménykedő.
[…]
- Benne vagyok.
- Csúcs! A mi kis privát klubunk.
- Rém exkluzív – kontráztam.

/#2.Részlet/

Elvigyorodott.
- Legyünk nindzsák!
Rábólintottam.
- A szupertitkos nindzsa klub sokkal menőbben hangzik, mint ez az öribari dolog.
- Egyértelműen jobban.

 /#3.Részlet/ 

- Azt mondta: ,,Mondd meg Bree-nek, hogy kitaláltam a kézfogást. Négy nap múlva, amikor majd találkozunk, megmutatom neki.”

/Részletek vége./

Csak hogy tiszta legyen, egyébként ez teljesen önálló életet él. Csupán a legeslegvégén kapcsolódik bele egy picit, tényleg csak pár oldalt az eclipse-be. Bree életéről olvashatunk, pontosabban, mivel ő már halott, az életén túli életéről.
Szeretek benne mindent, de mindent. Egyedül jó pár karakter fejét törném le szépen, akik miatt az életen túli élet megnehezült főhősnőnk számára, és én kifejezetten meggyűlöltem őket.
Önző, csúnya, ronda, könnyezésre (kis túlzással, engem) fakasztó dolgot tettek egyesek!
Hogy mit? Hát, azt csak az elolvasása után tudhatjátok meg.

Borító: Gyönyörű, egyszerűen beleszerettem. Annyira egyszerű, és nagyszerű - mégis tükrözi a könyv hangulatát.

Kedvenc karakter: Diego, Bree, Fred, Carlisle (itt őt ismertük meg a legjobban, illetvee...) Edward (Nem annyira kedvenc, de kiérdemelt egy pontot, mert jó fej volt az utolsó oldalon. Figyelem: Tilos előre lapozni, még ha nagyjából mindenki tudja/sejti/ismeri, mi lesz a vége.)

Legutáltabb karakter: JANE, VICTORIA, FELIX, Aro, Riley (Hova tegyelek, te kis öleb?!) Raul, és a többi idiótája

Fujj Riley, fujj! Kívánok
egy karót
 a szívedbe.
Még ha nem is
 árt az neked.

Amit imádtam: Diego, és minden, ami csak vele járt, a beszólásai, a tettei, stb. (Nem kezdek el regélni, mert az hosszú lenne!) Seattle, a városka, ahol laktak, #mindenegyéb

Amit utáltam: Nem tehetek róla, de utáltam, amiért Bree-vel az élet ilyen kegyetlen. Jobbat is érdemelt volna ő. Ezen kívül pedig ha nagyon hibát akarok keresni: túl rövid volt! 

Érzéki mérce: Diego (jó leírni a nevét, és azt remélni, hogy nem mindenkinek a Jégkorszak rajzfilm-beli Diego jut eszébe először, mert nekem speciel ő jutott eszembe a név olvastán.) Van, ami késve esett le. De nagybetűs hűha.

Értékelés:

Olvasási szokások TAG

Sziasztok! Ez most nem a Könyvek csatájával kapcsolatos bejegyzés lesz, hanem, amint azt a címből láthatjátok is gondolom megnéztétek a címet, ez egy TAG bejegyzés lesz. Természetesen mi is meg fogunk jelölni embereket, akiknek el kell készíteniük ezt a bejegyzést (esetleg videót), és mivel én elsősorban a társnőimet jelölöm, úgy gondoltam, hogy egyszerűsítsük le a dolgot, és csapjunk a lecsóba!, azaz rögtön egy bejegyzésbe írjuk le a dolgokat.

Könyvek csatája - Disztópiák 6.kör

Most dől majd el, hogy melyik az a két könyv, amelyik utoljára összecsap. Ez a kör számunkra is hatalmas meglepetést okozott, ráadásul most elég szorosra is sikerült a dolog. Lehet, hogy a verseny fog még hasonló meglepetéseket okozni nekünk, hiszen ez még nem az utolsó kategória! A következő bejegyzésben nem csak a kategória legutolsó szavazásával, de a következő kategória információival érkezünk, ahol megtudhatjátok a kategóriát, és ezúttal már ti írhatjátok le kommentben, hogy melyik könyvek kerüljenek be, aminek a szavazását a kategória nyertesének bejegyzésében nyitjuk meg. Akkor hát... folytatódjon a csata!

Kiersten White: Természetfölötti

Szerző: Kiersten White
Kiadó: Könyvmolyképző kiadó
Kiadás éve: 2014
Fordította: Hetesy Szilvia
Oldalszám (a Köszönetnyilvánítás nélkül): 352
Sorozat: Paranormalcy-trológia
A mű eredeti címe: Paranormalcy

Fülszöveg:

Vámpírok. – Látom, amit ti nem láttok

Vérfarkasok. – Megtalálom, ami rátok vadászik.

Tündérek. – Megvédelek benneteket.

Alakváltók. – Most még én sem tudlak megvédeni titeket.

Hi, Evie vagyok és tulajdonképpen teljesen normális. Legalábbis mindig ezt hittem magamról, leszámítva, hogy a legjobb barátnőm sellő, a volt barátom pedig tündér.
Annyit még hozzátennék az igazsághoz, hogy én vagyok az egyedüli a világon, aki felismerem a paranormális lényeket, akárhogy álcázzák is magukat. Ezért is dolgozom a Nemzetközi Paranormális Ellenőrző Hivatalnál. Ennyit akkor a normalitásról.
De aztán bejött Lend a képbe. Iszonyú helyes srác, nagyon figyelmes, egyébként alakváltó. Felbolygatta az egész eddigi kis életemet, nem beszélve egy sötét jóslatról, amely egy az egyben rám illik. Pedig én egyáltalán nem vagyok gonosz, csak valami félreértés lehet az egész. Utána kell járnom: tudni akarom végre, ki is vagyok valójában. De a legfontosabb: Nem akarom Lendet elveszíteni!

~ EZEN a linken beleolvashatsz a regénybe ~

~ EZEN a linken láthatod a bejegyzésben használt idézetek a könyvből ~

Kiersten White

1.

– Sípjel, ezek a hülye, sípjel, tündérek, sípjel, sípjel, sípjel a megszállottságukkal. Ez a sípjel fickó jobban tenné, ha abbahagyná a sípjel, sípjel szabályok megszegését, vagy pedig jól sípjel rúgom!

2.

– Tehát te vagy Reth barátnője – mondta, ahogy felismert.
[...] Kiestem a ritmusból, és majdnem orra buktam. A fogása egy másodpercre sem lazult.
– Nem vagyok a barátnője!

3.

Leültünk, Lend átkarolt. Az asztalnál minden áll leesett.
– Te jó ég! – mondta John a fejét rázva. – Én végig azt gondoltam, hogy meleg vagy.
Ártatlanul rezegtettem meg a szempillámat.
– Ó, de sajnálom, John! Most csalódott vagy?

Figyelem! A bejegyzés olykor spoileres lehet a könyvre nézve (esetleg véletlenül elejtett szavak), de külön lesz spoiler rész, amit úgy tudtok elolvasni, hogy kijelölitek!

Ezt a könyvek az előtt kell átgondolnom, mielőtt még mélyebben belemerülnék a Ha maradnékba. AzIstenértNemKéneEmlegetnem!
Az alaptörténet valahogy... bonyolult. Egy pillanat, most próbálom összeszedni a gondolataimat.
Szóval, Evie, a tizenha... tizenhé... tizenéves lány, nyolcéves kora óta az NPEH-ban (Nemzetközi Paranormális Ellenőrző Hivatal) nőtt fel, egy temetős eset miatt (amit a könyvből tudunk). És nem véletlenül: ő az egyetlen, aki látja az álca alatt megbúvó paranormális lényeket. Tulajdonképpen egy küldetéssel indul a történet, de a fő hangsúly egy ismeretlen behatolónál kezdődik, akit elkapnak, de a kilétére, vagyis arra, hogy milyen lény, nem tudnak rájönni.
Evie ekkor kezd affelé kacsingatni, hogy az NPEH mégsem tud annyi mindent, mint ahogyan azt korábban gondolta. Na most, lehet, hogy nem ekkor, de őszintén nem emlékszem rá.

Ugyebár a könyvek Evie fejébe zárva követjük végig, ahogyan küzdd az árvasággal, a magánnyal és a folyamatos didergéssel. Evie-ben nekem az egyetlen szimpatikus dolog az volt, hogy mániákusan rajong a rózsaszínért és egy Easton Heigths nevű, kitalált tini-dráma sorozatért. Ezek valahogy olyan pláza-picsává tették őt, és amikor kiderült, hogy mániákusan rajong vásárolni, azt mondtam, hogy feladom, ez a csaj egy nagy pláza-picsa. Szóval, ezután aztán jött az a gyerekes reakció, miszerint, ha Lend bókol, akkor a vállába bokszol. Aztakurvadeügyesvagy.
Nem is tudom, amúgy nincs vele bajom, mert a logikája meg ezek, oké, de ezen a pláza-picsa dolgon kívül még talán az volt irritáló, hogy olyan hirtelen és idétlenül hozott döntéseket. Oké, ez lehet, hogy picit spoiler, de igyekszem.

(kicsit spoiler!) Amúúúgy, ha már spoiler, akkor érdemes megemlíteni, hogy a könyv tartalma hihetetlenül spoiler arra nézve, hogy a könyvben egyáltalán nem jönnek rá arra, hogy Lend alakváltó, inkább csak Lend emleget hasonlót, és nem az NPEH. (kicsit spoiler vége!)

Lend. Oké, gyerekek, ez a srác hihetetlenül cuki, aranyos, édes, és nem tudom, nem az volt, hogy az elejétől kezdve "wáááááá! love U!", hanem fokozatosan kedveltem meg, aztán a végén kértem egy hasonló barátot. Najó neisálmodozzunk. Az elején titkolózik, de Evie-nek egészen megnyílik – többet mondd, mint a többieknek. Olyan cuki dolgokat csinált, hogy az ember néha csak így "óóó"-zik, meg "ááá"-zik, és aztán ámul, hogy "jéééj". Na jó, valójában nem, mert valahogy nincs ínye az NPEH-hoz, de aztán, amikor Evie-vel közelebb kerülnek egymáshoz, akkor isteni jelenteik vannak, viccesek és aranyosak. Valamint tetszett, hogy iszonyúan megértő, és mindenben segít Evie-nek.

Reth, mert természetes, hogyha már cuki és édes pasi, akkor ő sem maradhat ki. Rögtön beleszerettem, mert annyira édes volt, és aranyos, és a vége felé görcs volt a gyomromban amiatt, hogy vajon nagyon negatív szereplő lesz-e, de az, hogy végül mi lett, spoiler lenne. Evie tulajdonképpen nagyon rossz szereplőként tünteti fel, pedig amúgy nem az, legalábbis az én szememben nem. Reth egyszerűen csak minden áron meg akarja védeni Evie-t, mert szereti basszusEvie nyers tojást ettél reggelire?. Tehát én vallom, hogy Team Reth, habár úgy tudom, hogy ennek semmi esélye, mert a fanartok, a további részeket illetően Lend-et, és valami Jack-et ábrázolnak. Hátbiztos.

Alisha, alias Lish. Én többet akartam volna belőle, de azért abból a kevésből is, amit belőle kaptunk lejött, hogy Evie-vel tényleg jó barátnők – legjobbak?. Tehát, Lish amúgy nagyon jó karakter lett volna, ha Evie nincs ott, hogy minden pillanatban elrontsa. Nekem valahogy olyan lehetetlen barátságnak tűnt ez, és nem azért mert Lish sellő, hanem azért, mert Evie valahogy olyan... önző. Ennyi. Az önző főszereplők pedig ge–cik, ergo rosszak. Oké.

Raquel, mert ő is meg kell említeni, hiszen ő az, aki Lish-en kívül a legközelebb áll Evie-hez. Hát, nem akarnám anyámnak. Bírom. Főleg a vége-felé. Nagyon. Olyan legjobb-felnőtt-barátnő-féle módon jöhet. A sóhajait imádom! Talán az nem tetszett, hogy nem hitt Evie-nek, de azért állította, hogy megérti. Ühhhhhüm. Hát nem.

4.

– Lassan elegem van belőle, hogy az ágyamat súlyzókkal osszam meg.

– Súlyzókkal alszol?

– Valahogy meg kell védenem magam.

Sóhaj: "Már csak ez hiányzott."

– Tudod, hogy a tündérek nem kaparinthatnak meg téged maguknak. Szigorúan megtiltottuk nekik az emberrablást.

– Ezt Rethnek is a tudtára kéne adni. Egyébként meg nem annyira az elrablásról van szó, hanem arról, hogy mit akar tőlem...

Vivian-ről, Fehl-ről, Cressedáról, David-ről, és Ariannáról beszélnék, de ne most.

Itt kezdődik a SPOILER rész!!

Na szóval, ha már olvastad a könyvet, csak akkor olvass tovább, a saját érdekedben!

A végéről szerepnék beszélni, ugyanis minden ott történik. Szóval, amikor Evie, a lélekszívás után elküldi a lelkeket, én nagyon ideges lettem. Azt a jelentet kétszer olvastam el, és mind a kétszer azt gondoltam, hogy pukkadj meg, Evie!, mert hát, miért nem hagyott arra lehetőséget Reth-nek, hogy megmagyarázza ezt az egészet, hogy megértse, hogy hogyan működik ez a dolog, de miért, mondd Evie, miért kellett gyerekesen viselkednek, és rögtön elküldeni a lelkeket? És mi lesz szegény Reth-el, és társaival? Őket ki fogja felszabadítani??

Ha belegondoltok, ezt a könyvtrilógiát simán meg lehetett volna írni egy kötetben. Csak hát, a biznisz közbeszólt.

Az viszont cuki volt, amikor Evie a kórházban ébredt, és Lend elhozta neki az Easton Heigths első két évadát! Hát nem aranyos?

Viszont... mi lesz ezek után? :S

Viv-et én őszintén bírom. Tényleg.

Fehl egy kö–csög.

Cresseda, hát nem is tudom... amiatt, hogy sosem mondd semmit értelmeset, nem valami hasznos. (Még.)

David-et bírtam! SZUPERFATER LVL5465840684065650465!! :D

Arianna nagoyn jó fej, az elején nem annyira, de én a szócsatákat is nagyon bírtam, a végénél meg egyenes ő lett az új Lish.

Itt végződik a SPOILER rész!!

A könyv történéseiről nem igazán tudnék beszélni, mert már mindent elmondtam. Tulajdonképpen arról a bizonyos baljós jóslatról szól az egész trilógia, amit nem írnék ide, mert akkor az spoiler lenne!

Borító: fantaaaasztikus, eredeti, és lehet jól tapizni!! *w* 

Kedvenc karakter: Lend, Arianna, Lish, Raquel, Reth, David, Cresseda, Vivian

Legutáltabb karakter: sajnos Evie kerül ide, Fehl (semlegesek, de inkább rosszak: Luke, Stacey, Charlotte)

Amit imádtam: Lend+Evie, Evie rózsaszínmániája, Evie cica-lány

Amit utáltam: hiányoltam az Evie+Lish jeleneteket, Evie pláza-picsa

Érzéki mérce: hát, csók, de semmi több, a YA keretein belül, és természetesen az idegesség, meg a düh... felba–szós könyv ez

Értékelés: határozottan követelem a következő részt

Könyvek csatája - Disztópiák 5.kör

Üdvözlünk mindenkit! Igen, megszületett, hogy melyik az a négy könyv, amelyik versenghet a győzelemért, és melyik az a négy, amelyik esélye adódhat arra, hogy egy másik kategóriában részt vegyen. Ezúttal is két könyv fog összecsapni azért, hogy továbbjusson az utolsó kettőbe, hogy megnyerhesse a csatát... A kérdés már csak az, hogy melyik könyv lesz az. Még mindig nézzétek a frissítéseket a csata oldalán (link a fejléc alatt), és szavazzatok, hogy az nyerjen, amelyik könyv megérdemli. Hát akkor... derüljön ki minden!

Könyvek csatája - Disztópiák 4.kör

Az utolsó szavazás, a nagy csaták előtt. Elérkezett. A Disztópiák negyedik körében A burok csap össze a Vérvörös úttal! A kérdés már csak az, hogy melyik lesz az, amelyik több szavazatot kap, és esélyt kap arra, hogy megnyerhesse a kategóriát, vagy akár, az egész csatát... Valamint, vége lett az előző kör szavazásának, és úgy tűnik a legjobbak kerülnek ki, így a mezőny, egyre durvább lesz... Melyik könyv jut tovább ezúttal, és melyik lesz az, amelyik nem?